Magyarország története Idővonal

lábjegyzetek

hivatkozások


Magyarország története
History of Hungary ©HistoryMaps

3000 BCE - 2024

Magyarország története



Magyarország határai nagyjából megfelelnek a közép-európai Alföldnek (a Pannon-medencének).A vaskorban a kelta törzsek (például scordisci, boii és veneti), dalmát törzsek (például dalmatae, histri és liburni) és a germán törzsek (pl. Lugii, gepidák és markomannok).A "pannóniai" név Pannóniából, a Római Birodalom egyik tartományából származik.A mai Magyarország területének csak nyugati része (az ún. Dunántúl) volt Pannónia része.A római irányítás összeomlott a 370–410-es hun betörésekkel, és Pannónia az Osztrogót Királyság része volt az 5. század végén és a 6. század közepén, amelyet az Avar Khaganate követett (6–9. század).A magyarok előre eltervezett módon, hosszú beköltözéssel, 862–895 között vették birtokba a Kárpát-medencét.A Keresztény Magyar Királyság 1000-ben jött létre Szent István király alatt, a következő három évszázadon át az Árpád-ház uralkodott.A középkor középkorában a királyság az Adriai-tenger partjáig terjeszkedett, és 1102-ben, Kolomán király uralkodása alatt perszonálunióba lépett Horvátországgal. 1241-ben IV. Béla uralkodása idején a mongolok megszállták Magyarországot Batu kán vezetésével.A túlerőben lévő magyarok döntő vereséget szenvedtek a mohi csatában a mongol seregtől .Ebben az invázióban több mint 500 000 magyar embert mészároltak le, és az egész királyság hamuvá lett.Az uralkodó Árpád-ház apai leszármazottja 1301-ben szűnt meg, és Magyarország minden későbbi királya (Corvin Mátyás király kivételével) az Árpád-ház rokon leszármazottja volt.A 15. században Magyarország viselte az európai oszmán háborúk legnagyobb terhét.Ennek a küzdelemnek a csúcspontja Corvin Mátyás (ur. 1458–1490) uralkodása alatt volt.Az oszmán-magyar háborúk az 1526-os mohácsi csata után jelentős területvesztéssel és a királyság felosztásával zárultak.Az oszmán terjeszkedés elleni védelem a Habsburg Ausztriára helyeződött át, a magyar királyság többi része pedig a Habsburg császárok uralma alá került.Az elvesztett területeket a Nagy Török Háború lezárásával visszaszerezték, így egész Magyarország a Habsburg Monarchia része lett.Az 1848-as nacionalista felkeléseket követően az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés közös monarchia létrehozásával emelte Magyarország státuszát.A Habsburg Archiregnum Hungaricum alá csoportosított terület jóval nagyobb volt, mint a mai Magyarország, az 1868-as horvát–magyar rendezést követően, amely a Horvát-Szlavóniai Királyság politikai státuszát a Szent István Korona Földjein belül rendezte.Az első világháború után a központi hatalmak kikényszerítették a Habsburg-monarchia felbomlását.A Saint-Germain-en-Laye-i és a Trianoni szerződések a Magyar Királyság területének mintegy 72%-át leválasztották, amely átengedett Csehszlovákiának, a Román Királyságnak, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak, az Első Osztrák Köztársaságnak, a második Lengyel Köztársaság és azOlasz Királyság .Ezt követően kikiáltották a rövid életű Népköztársaságot.Ezt követte a helyreállított Magyar Királyság, de egy régens, Horthy Miklós kormányozta.Hivatalosan képviselte IV. Károly, Magyarország apostoli királyának magyar monarchiáját, akit utolsó hónapjaiban fogságban tartottak a tihanyi apátságban.1938 és 1941 között Magyarország visszaszerezte elvesztett területeinek egy részét.A második világháború alatt Magyarország 1944-ben német, majd a háború végéig szovjet megszállás alá került.A második világháború után Magyarország mai határain belül szocialista népköztársaságként jött létre a II. Magyar Köztársaság, amely 1949-től a magyarországi kommunizmus 1989-es végéig tartott. A Harmadik Magyar Köztársaság az alkotmány módosított változata alapján jött létre. Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.
Magyarország bronzkora
bronzkori Európa ©Anonymous
3600 BCE Jan 1

Magyarország bronzkora

Vučedol, Vukovar, Croatia
A réz- és bronzkorban három jelentős csoport a badeni, a makói és az ottományi (nem tévesztendő össze az oszmán-törökökkel) kultúra volt.A fő javulás nyilvánvalóan a fémmegmunkálás volt, de a badeni kultúra hamvasztást, sőt távolsági kereskedelmet is hozott olyan távoli területekkel, mint a Baltikum vagy Irán .A késő bronzkor viharos változásai véget vetettek a bennszülött, viszonylag fejlett civilizációnak, a vaskor elején pedig az ősi iráni felmenőkkel rendelkező indoeurópai nomádok tömeges bevándorlása következett.
Magyarország vaskora
Hallstatti kultúra ©Angus McBride
700 BCE Jan 1

Magyarország vaskora

Ópusztaszer, Pannonian Basin,
A Kárpát-medencében a vaskor i. e. 800 körül kezdődött, amikor új népesség költözött a területre, és birtokba vette a földvárral megerősített egykori lakossági központokat.Az új lakosság olyan ősi iráni törzsekből állhatott, amelyek kiváltak a kimmériek szuzerenitása alatt élő törzsek szövetségéből.[1] Lovas nomádok alkották a mezőcsáti kultúra vasból készült szerszámokat és fegyvereket használó népét.Kiterjesztették uralmukat a mai Alföldre és a Dunántúl keleti területeire.[2]Kr.e. 750 körül a hallstatti kultúra emberei fokozatosan elfoglalták a Dunántúl nyugati részeit, de megmaradt a terület korábbi lakossága is, így a két régészeti kultúra évszázadokon át együtt létezett.A hallstatti kultúra emberei átvették a korábbi lakossági erődítményeket (pl. Velemben, Celldömölkön, Tihanyban), de újakat is építettek földvárral körbezárva (pl. Sopronban).A nemeseket földdel borított kamrasírokba temették el.A Borostyánkő út mentén fekvő településeik egy része kereskedelmi központtá fejlődött.[1]
Sigynnae
szkíták ©Angus McBride
500 BCE Jan 1

Sigynnae

Transylvania, Romania
550 és 500 között új emberek telepedtek le a Tisza mentén és Erdélyben .Bevándorlásuk vagy I. Dárius perzsa király (i. e. 522 - i. e. 486) Balkán-félszigeti hadjárataihoz, vagy a cimmerek és a szkíták harcaihoz kapcsolódhatott.Az Erdélyben és a Bánságban letelepedett embereket az agathyrsiekkel azonosíthatjuk (valószínűleg egy ősi trák törzs, amelynek jelenlétét Hérodotosz jegyezte fel);míg a mai Alföldön élők a Sigynnákkal azonosíthatók.Az új lakosság bevezette a fazekaskorong használatát a Kárpát-medencében, és szoros kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn a szomszédos népekkel.[1]
kelták
Kelta törzsek ©Angus McBride
370 BCE Jan 1

kelták

Rába
Az ie 4. században a kelta törzsek bevándoroltak a Rába folyó körüli területekre, és legyőzték az ott élő illíreket, de az illíreknek sikerült asszimilálniuk a keltákat, akik átvették a nyelvüket.[2] Kr.e. 300 körül sikeres háborút folytattak a szkíták ellen.Ezek a népek az idők során összeolvadtak egymással.Az ie 290-es és 280-as években a Balkán-félszigetre vándorló kelta nép a Dunántúlon haladt át, de a törzsek egy része megtelepedett a területen.[3] Kr.e. 279 után a Delphoinál vereséget szenvedett scordisci (kelta törzs) a Száva és a Duna találkozásánál telepedett le, és kiterjesztette uralmát a Dunántúl déli részeire.[3] Ekkortájt a Dunántúl északi részeit a taurisci (egyben kelta törzs) uralta, majd ie 230-tól a kelta nép (a La Tène kultúra népe) fokozatosan elfoglalta az egész Alföld területét. .[3] I. e. 150 és 100 között egy új kelta törzs, a bájok a Kárpát-medencébe költöztek, és elfoglalták a terület északi és északkeleti részét (főleg a mai Szlovákia területét).[3] A Dél-Dunántúlt a legerősebb kelta törzs, a scordisci irányította, akiknek keletről ellenálltak a dákok.[4] A dákokat a kelták uralták, és csak az ie 1. századig folytathatták a politikát, amikor a törzseket Burebista egyesítette.[5] A Dacia leigázta a Scordiscit, Tauriscit és Boiit, Burebista azonban nem sokkal ezután meghalt, és a központosított hatalom összeomlott.[4]
Római szabály
Római légiók harcban a dák háborúkban. ©Angus McBride
20 Jan 1 - 271

Római szabály

Ópusztaszer, Pannonian Basin,
A rómaiak ie 156-ban kezdték meg katonai portyáikat a Kárpát-medencében, amikor megtámadták a Dunántúlon élő scordiscikat.I.e. 119-ben Siscia (ma horvátországi Sisak) ellen vonultak, és megerősítették uralmukat a Kárpát-medencétől délre fekvő Illyricum tartomány felett.I.e. 88-ban a rómaiak legyőzték a scordiscieket, akiknek uralma visszaszorult Szíria keleti területeire, míg a pannonok a Dunántúl északi részeire költöztek.[1] Az ie 15 és i.sz. 9 közötti időszakot a pannóniaiak folyamatos felkelései jellemezték a feltörekvő Római Birodalom hatalma ellen.A Római Birodalom leigázta a pannonokat, dákokat , keltákat és más népeket ezen a területen.A Dunától nyugatra fekvő területet ie 35 és 9 között hódította meg a Római Birodalom, és Pannonia néven a Római Birodalom provinciája lett.A mai Magyarország legkeletibb részeit később (i.sz. 106) Dacia római provinciaként szervezték meg (271-ig).A Duna-Tisza közi területet a szarmata iazygek lakták az i. sz. 1. és 4. század között, vagy még korábban is (a legkorábbi maradványok i. e. 80-ra datálhatók).Traianus római császár hivatalosan megengedte, hogy a Iazyge-ek szövetségesként letelepedjenek.A fennmaradó terület trák (dák) kézben volt.Ezen túlmenően a vandálok a Tisza felső részén telepedtek le a Kr. u. 2. század második felében.A római uralom négy évszázada fejlett és virágzó civilizációt hozott létre.A mai Magyarország számos jelentős városa ebben az időszakban jött létre, mint például Aquincum (Budapest), Sopianae (Pécs), Arrabona (Győr), Solva (Esztergom), Savaria (Szombathely) és Scarbantia (Sopron).A kereszténység a 4. században terjedt el Pannóniában, ekkor vált a birodalom hivatalos vallásává.
Vándorlási időszak Magyarországon
A Hun Birodalom a sztyeppei törzsek többnemzetiségű konföderációja volt. ©Angus McBride
375 Jan 1

Vándorlási időszak Magyarországon

Ópusztaszer, Pannonian Basin,
A biztonságos római uralom hosszú időszaka után a 320-as évektől Pannónia ismét gyakori háborúban állt északon és keleten a keleti germán és szarmata népekkel.A vandálok és a gótok egyaránt végigvonultak a tartományon, hatalmas pusztítást okozva.[6] A Római Birodalom felosztása után Pannónia a Nyugat-Római Birodalom fennhatósága alatt maradt, bár Sirmium kerülete valójában inkább a keleti befolyási övezetbe került.Ahogy a tartomány latin lakossága elmenekült a folyamatos barbár betörések elől, [7] hun csoportok kezdtek megjelenni a Duna partján.375-ben a nomád hunok a keleti sztyeppékről kezdték megtámadni Európát, elindítva a népvándorlások nagy korát.380-ban a hunok behatoltak a mai Magyarország területére, és az V. századig is fontos tényezői voltak a térségnek.A pannóniai tartományok 379-től megszenvedték a népvándorlás időszakát, a gót-alan-hun szövetséges betelepülése ismétlődő súlyos válságokat és pusztításokat okozott, a kortársak ostromállapotnak minősítették, Pannónia inváziós folyosóvá vált északon és a dél.A rómaiak menekülése és kivándorlása két nehéz évtized után, 401-ben kezdődött, ez a világi és az egyházi életben is recessziót okozott.A hun irányítás 410-től fokozatosan kiterjedt Pannóniára, végül 433-ban a Római Birodalom szerződéssel ratifikálta Pannónia átengedését. A rómaiak menekülése és kivándorlása Pannóniából az avarok bevonulásáig megszakítás nélkül folytatódott.A hunok, kihasználva a gótok, Quadi és társai távozását, 423-ban jelentős magyarországi székhelyű birodalmat hoztak létre.453-ban értek el terjeszkedésük csúcsára a jól ismert hódító, hun Attila vezetésével.A birodalom 455-ben összeomlott, amikor a hunokat a szomszédos germán törzsek (például a quadik, gepidi és sciri) legyőzték.
osztrogótok és gepidák
Hun és gótikus harcos. ©Angus McBride
453 Jan 1

osztrogótok és gepidák

Ópusztaszer, Pannonian Basin,
A hunok, kihasználva a gótok, Quadi és társai távozását, 423-ban jelentős magyarországi székhelyű birodalmat hoztak létre.453-ban értek el terjeszkedésük csúcsára a jól ismert hódító, hun Attila vezetésével.A birodalom 455-ben összeomlott, amikor a hunokat a szomszédos germán törzsek (például a quadik, gepidi és sciri) legyőzték.A gepidi (i.sz. 260 óta élt a Tisza felső folyásától keletre) majd 455-ben a keleti Kárpát-medencébe költözött. 567-ben szűntek meg, amikor a langobardok és avarok legyőzték őket.A germán osztrogótok Róma beleegyezésével 456 és 471 között lakták Pannóniát.
langobardok
Lombard harcosok, Észak-Olaszország, i. e. 8. század. ©Angus McBride
530 Jan 1 - 568

langobardok

Ópusztaszer, Pannonian Basin,
Az első szlávok nem sokkal az osztrogótok távozása után (i. e. 471) érkeztek a régióba, szinte biztosan északról, a langobardokkal és herulikokkal együtt.530 körül a germán langobardok megtelepedtek Pannóniában.Harcolniuk kellett a gepidikkel és a szlávokkal.A 6. század elejétől a langobardok fokozatosan birtokba vették a térséget, végül elérték Sirmiumot, a gepida királyság korabeli fővárosát.[8] A bizánciakat érintő háborúk sorozata után az utóbbiak végül a nomád pannóniai avarok inváziója alá kerültek, I. Khagan Bayan vezetésével. A hatalmas avaroktól való félelem miatt a langobardok 568-ban Olaszországba is távoztak, ezt követően egész medence az Avar Khaganate uralma alá került.
pannon avarok
Avar és bolgár harcosok, Kelet-Európa, i. e. 8. század. ©Angus McBride
567 Jan 1 - 822

pannon avarok

Ópusztaszer, Pannonian Basin,
A nomád avarok az 560-as években érkeztek Ázsiából, keleten teljesen elpusztították a gepidit, nyugaton elűzték a langobardokat, leigázták a szlávokat, részben asszimilálva őket.Az avarok nagy birodalmat hoztak létre, akárcsak a hunok évtizedekkel korábban.A germán népek uralmát csaknem két és fél évszázados nomád uralom követte.Az avar khagán hatalmas területet irányított Bécstől a Don folyóig, gyakran háborút folytatva a bizánciak, németek és olaszok ellen.A pannóniai avarok és a szövetségükben frissen érkezett sztyeppei népek, így a kutrigurok szláv és germán elemekkel keveredve teljesen felszívták a szarmatákat.Az avarok az alávetett népeket is lerombolták, és fontos szerepet játszottak a balkáni szlávok vándorlásában.[9] A 7. század súlyos válságot hozott az avar társadalomban.Miután 626-ban kudarcot vallott Konstantinápoly elfoglalása, az alávetett népek felkeltek uralmuk ellen, és sokan elszakadtak, mint például az onogurok keleten [10] és a szamoi szlávok nyugaton.[11] Az Első Bolgár Birodalom létrejötte eltávolította a Bizánci Birodalmat az Avar Kaganátustól, így a terjeszkedő Frank Birodalom lett az új fő riválisa.[10] Ezt a birodalmat 800 körül frank és bolgár támadások, de mindenekelőtt belső viszályok pusztították el, de az avar lakosság számban megmaradt Árpád magyarjainak érkezéséig.800-tól a Pannon-medence egész területe két hatalom (Kelet-Franciaország és az Első Bolgár Birodalom) ellenőrzése alatt állt.800 körül Északkelet-Magyarország a Nyitrai Szláv Fejedelemség része lett, amely aztán 833-ban Nagy-Morvaország része lett.
Frank szabály
Az avarok összecsapása a Karoling Frankkel a 9. század elején. ©Angus McBride
800 Jan 1

Frank szabály

Pannonian Basin, Hungary
800 után Délkelet-Magyarországot meghódította Bulgária.A bolgárok nem rendelkeztek erejükkel Erdély hatékony ellenőrzésére.[12] Nyugat-Magyarország (Pannónia) a frankok mellékfolyója volt.A Kelet-Frank Királyság terjeszkedési politikája alatt a kezdetleges szláv államok nem tudtak kialakulni, kivéve egyet, a Morva Hercegséget, amely a mai Nyugat-Szlovákia területére terjeszkedett.[13] 839-ben Délnyugat-Magyarországon megalakult a Szláv Balatoni Fejedelemség (Frank szuzerinitás alatt).Pannónia a honfoglalásig frank fennhatóság alatt maradt.[14] Bár az avarok megfogyatkoztak, továbbra is benépesítették a Kárpát-medencét.A legjelentősebb állomány azonban a rohamosan szaporodó szlávok [15] lettek, akik főleg délről érkeztek a területre.[16]
895 - 1301
Alapítvány és kora középkorornament
A Kárpát-medencei magyar honfoglalás
Kárpát-medencei honfoglalás ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
895 Jan 1 - 1000

A Kárpát-medencei magyar honfoglalás

Pannonian Basin, Hungary
A magyarok érkezése előtt három kora középkori hatalom, az Első Bolgár Birodalom , Kelet-Franciaország és Morvaország harcolt egymással a Kárpát-medence irányításáért.Alkalmanként magyar lovasokat fogadtak fel katonának.A Kárpátoktól keletre fekvő ponti sztyeppéken élő magyarok tehát honfoglalásuk kezdetén tudták, mi lesz a hazájuk.A magyar honfoglalás egy „késői vagy „kisebb” népvándorlás keretében indult meg.A magyarok előre eltervezett módon, hosszú beköltözéssel, 862–895 között vették birtokba a Kárpát-medencét.A tulajdonképpeni hódítás 894-től kezdődött, amikor Arnulf frank király és VI. Leo bizánci császár segítségkérései után fegyveres konfliktusok kezdődtek a bolgárokkal és morvákkal.[17] A megszállás alatt a magyarok ritka népességet találtak, és nem találkoztak bejáratott államokkal, sem birodalmak hatékony ellenőrzésével az alföldön.Gyorsan át tudták venni a medencét, [18] legyőzve az első bolgár cárságot, felbomlasztották a Morva Hercegséget, és 900-ra szilárdan megalapították államukat [19] . [20] A régészeti leletek szerint a közeli területeken telepedtek le. a Száva és Nyitra ekkorra.[21] A magyarok 907. július 4-én Brezalauspurcnál vívott csatában a bajor hadsereg legyőzésével erősítették meg a Kárpát-medence feletti ellenőrzésüket. 899 és 955 között hadjáratsorozatot indítottak Nyugat-Európába, és 943 és 943 között a Bizánci Birodalmat is célba vették. 971. A nemzet katonai ereje lehetővé tette a magyarok számára, hogy sikeres, heves hadjáratokat hajtsanak végre a modern Spanyolország területéig.Fokozatosan azonban megtelepedtek a medencében, és 1000 körül létrehozták a keresztény monarchiát, a Magyar Királyságot.
A nomádoktól a földművesekig
From Nomads to Agriculturists ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
960 Jan 1

A nomádoktól a földművesekig

Székesfehérvár, Hungary
Az i. sz. 8-10. században a kezdetben félnomád életmódot folytató magyarság, amelyet a vándorlás jellemez, megkezdték az átmenetet a letelepedett mezőgazdasági társadalom felé.Ezt a változást olyan gazdasági szükségletek vezérelték, mint például a nomádság számára elégtelen legeltetés és a továbbvándorlás képtelensége.Ennek eredményeként a magyarság a helyi szláv és más lakossággal egyesülve homogénebbé vált, és erődített központokat kezdtek építeni, amelyekből később megyeközpontok alakultak.A 10. század folyamán formálódott ki a magyar falurendszer is.A formálódó magyar állam hatalmi szerkezetében jelentős reformokat kezdeményezett Fajsz és Taksony nagyfejedelmek.Ők voltak az elsők, akik keresztény misszionáriusokat hívtak meg, és erődöket alapítottak, jelezve a váltást a szervezettebb és helytelenebb társadalom felé.Taksony különösen a magyar fejedelemség központját helyezte át a Felső-Tiszáról új helyekre, Székesfehérvárra és Esztergomba, visszaállította a hagyományos katonai szolgálatot, korszerűsítette a hadsereg fegyverzetét, és megszervezte a magyarok nagyarányú letelepítését, tovább erősítve a rangos főispánból való átalakulást. állami társadalomnak.
A magyarok keresztényesítése
A magyarok keresztényesítése ©Wenzel Tornøe
973 Jan 1

A magyarok keresztényesítése

Hungary
A 10. század végén a kereszténység határán fekvő feltörekvő magyar állam a kelet-franciaországi német katolikus misszionáriusok hatására kezdte felvenni a kereszténységet.945 és 963 között a Magyar Fejedelemség meghatározó vezetői, különösen a gyula és a horka áttért a keresztény hitre .Magyarország keresztényesítésének jelentős mérföldköve volt 973-ban, amikor I. Gézát és családját megkeresztelték, és ezzel formális békét kötött I. Ottó római császárral. I. Géza megkeresztelkedése ellenére sok pogány hitet és gyakorlatot megőrzött, ami nevelésének tükre. pogány apjától, Taksonytól.Az első magyarországi bencés kolostor megalapítása Géza fejedelem által 996-ban a kereszténység további megszilárdulását jelentette Magyarországon.Géza uralma alatt Magyarország a nomád társadalomból döntően átváltozott a letelepedett keresztény királyságba, ezt az átalakulást hangsúlyozta Magyarország részvétele a lechfeldi csatában, amely nem sokkal Géza 955-ös uralkodása előtt következett be.
Magyar Királyság
13. századi lovagok ©Angus McBride
1000 Jan 1 - 1301

Magyar Királyság

Hungary
A Magyar Királyság Közép-Európában akkor jött létre, amikor I. Istvánt, a magyarok nagyfejedelmét 1000-ben vagy 1001-ben királlyá koronázták. Megerősítette a központi hatalmat és kényszerítette alattvalóit a kereszténység elfogadására.Bár minden írott forrás csak a német és olasz lovagok és papok szerepét hangsúlyozza a folyamatban, a magyar mezőgazdasági, vallási és államügyi szókincs jelentős részét a szláv nyelvekből vették át.A polgárháborúk és a pogány felkelések, valamint a római császárok arra irányuló kísérletei, hogy kiterjesszék hatalmukat Magyarország felett, veszélybe sodorták az új monarchiát.A monarchia I. László (1077–1095) és Kolomán (1095–1116) uralkodása alatt stabilizálódott.Ezek az uralkodók a helyi lakosság egy részének támogatásával elfoglalták Horvátországot és Dalmáciát.Mindkét birodalom megőrizte autonóm pozícióját.László és Kolomán utódai – különösen II. Béla (1131–1141), III. Béla (1176–1196), II. András (1205–1235) és IV. Béla (1235–1270) – folytatták ezt a terjeszkedési politikát a Balkán-félsziget felé. és a Kárpátoktól keletre fekvő vidékekre, királyságukat a középkori Európa egyik nagyhatalmává alakítva.A megműveletlen földekben, ezüst-, arany- és sólelőhelyekben gazdag Magyarország elsősorban német, olasz és francia gyarmatosítók kedvelt úti céljává vált.Ezek a bevándorlók többnyire falvakban települt parasztok voltak, de voltak olyan iparosok és kereskedők is, akik a királyság legtöbb városát alapították.Érkezésük kulcsszerepet játszott a középkori Magyarország városi életmódjának, szokásainak és kultúrájának kialakításában.A királyság elhelyezkedése a nemzetközi kereskedelmi utak kereszteződésében több kultúra együttélésének kedvezett.Román, gótikus és reneszánsz épületek és latin nyelvű irodalmi művek bizonyítják a kultúra túlnyomórészt római katolikus jellegét;de léteztek ortodox, sőt nem keresztény etnikai kisebbségi közösségek is.A latin volt a törvényhozás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás nyelve, de a „nyelvi pluralizmus” számos nyelv fennmaradásához járult hozzá, beleértve a szláv nyelvjárások sokféleségét.
Mongol invázió
A mongolok legyőzik a keresztény lovagokat a 124-es liegnitzi csatában. ©Angus McBride
1241 Jan 1 - 1238

Mongol invázió

Hungary
1241–1242-ben a királyság jelentős csapást szenvedett a mongolok Európába való betörése nyomán.Miután 1241-ben Magyarországot megszállták a mongolok, a magyar hadsereg katasztrofális vereséget szenvedett a mohi csatában.IV. Béla király elmenekült a csatamezőről, majd az országból, miután a mongolok a határáig üldözték.Mielőtt a mongolok visszavonultak volna, a lakosság nagy része (20-50%) meghalt.[22] A síkvidéken a települések 50-80%-a pusztult el.[23] Csak kastélyok, erősen megerősített városok és apátságok tudták ellenállni a támadásnak, mivel a mongoloknak nem volt idejük hosszú ostromokra – céljuk az volt, hogy mielőbb nyugatra vonuljanak.Az ostromgépek és akínai és perzsa mérnökök, akik a mongolok számára üzemeltették őket, a Kijevi Rusz meghódított földjein maradtak.[24] A mongol inváziók okozta pusztítás később Európa más részeiből, különösen Németországból telepesek meghívásához vezetett.A mongolok Kijevi Rusz elleni hadjárata során mintegy 40 000 kunot, a pogány kipcsak nomád törzs tagjait űzték el a Kárpátoktól nyugatra.[25] Ott a kunok IV. Béla királyhoz fordultak védelemért.[26] Az iráni jász nép a kunokkal együtt érkezett Magyarországra, miután a mongolok legyőzték őket.A kunok a 13. század második felében Magyarország lakosságának 7-8%-át tették ki.[27] Az évszázadok során teljesen beolvadtak a magyar lakosságba, nyelvük eltűnt, de identitásukat és regionális autonómiájukat 1876-ig megőrizték [. 28]A mongol betörések következtében Béla király több száz kővár és erődítmény építését rendelte el, hogy segítsen védekezni egy esetleges második mongol invázió ellen.A mongolok 1286-ban valóban visszatértek Magyarországra, de az újonnan épített kővárrendszerek és az új katonai taktika, amelyben nagyobb arányban fegyveres lovagok vettek részt, megállították őket.A bevonuló mongol haderőt Pest közelében legyőzte IV. László király királyi serege.A későbbi inváziókat is könnyedén visszaverték.A IV. Béla által épített kastélyok a későbbiekben igen hasznosnak bizonyultak az Oszmán Birodalom elleni hosszú küzdelemben.Az építési költségek azonban a magyar királyt a nagyobb feudális földesuraknak köszönhették, így a IV. Béla által visszaszerzett királyi hatalom, miután apja II. András jelentősen meggyengítette, ismét szétszóródott a kisnemesség körében.
Last Árpáds
Béla IV of Hungary ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
1242 Jan 1 - 1299

Last Árpáds

Hungary
A mongolok kivonulása után IV. Béla felhagyott a korábbi koronaföldek visszaszerzésére irányuló politikájával.[29] Ehelyett nagy birtokokat adományozott támogatóinak, és kő-habarcsvárak építésére buzdította őket.[30] Új gyarmatosítási hullámot indított el, amelynek eredményeként számos német, morva, lengyel és román érkezett.[31] A király újra meghívta a kunokat, és letelepítette őket a Duna-Tisza menti síkságra.[32] Úgy tűnik, hogy egy csoport alán, a jász nép ősei nagyjából ugyanebben az időben telepedtek le a királyságban.[33]Új falvak jelentek meg, amelyek egymás mellé épített faházakból állnak, egyenlő parcellákon.[34] A kunyhók eltűntek, és új vidéki házak épültek, amelyek nappaliból, konyhából és kamrából álltak.[35] A legfejlettebb mezőgazdasági technikák, köztük az aszimmetrikus nehéz ekék [36] is elterjedtek az egész királyságban.A belső vándorlás szintén hozzájárult az egykori királyi területeken kialakuló új területek kialakulásához.Az új földbirtokosok személyi szabadságot és kedvezőbb anyagi feltételeket biztosítottak a birtokaikba érkezőknek, ami lehetővé tette a költözéstől elzárkózó parasztok helyzetének javítását is.[37] IV. Béla több mint tucat városnak adott kiváltságokat, köztük Nagyszombatnak (Szlovákia Nagyszombat) és Pestnek.[38]Amikor 1290-ben IV. Lászlót meggyilkolták, a Szentszék üres hűbérbirtokká nyilvánította a királyságot.[39] Bár Róma testvére fiának, Martel Károlynak, a Nápolyi Királyság koronahercegének adta a királyságot, a magyar urak többsége Andrást, II. András unokáját és egy kétes legitimációjú herceg fiát választotta.[40] III. András halálával az Árpád-ház férfiága kihalt, anarchia időszaka kezdődött.[41]
1301 - 1526
Az idegen dinasztiák és terjeszkedés korszakaornament
Interregnum
Interregnum ©Angus McBride
1301 Jan 1 00:01 - 1323

Interregnum

Hungary
III. András halála mintegy tucatnyi főúrnak, vagyis "oligarchának" teremtett lehetőséget, akik addigra már ténylegesen elérték az uralkodó függetlenségét, hogy megerősítsék autonómiájukat.[42] Számos megyében megszerezték az összes királyi kastélyt, ahol mindenkinek vagy el kellett fogadnia felsőbbrendűségét, vagy távoznia kellett.Horvátországban a korona helyzete még súlyosabbá vált, mivel Paul Šubić alkirály és a Babonić család de facto függetlenné vált, Paul Šubić még saját pénzérmét is verett, és a kortárs horvát történészek a "horvátok koronázatlan királyának" nevezték.III. András halálhírére Šubić alkirály meghívta a trónra Anjou Károlyt, néhai Martel Károly fiát, aki Esztergomba sietett, ahol királlyá koronázták.[43] A legtöbb világi főúr azonban ellenezte uralmát, és II. Vencel cseh király névrokon fiának javasolta a trónt.1310-ben egy pápai legátus rávette az összes főurat, hogy fogadják el Anjou Károly uralmát, de a legtöbb terület kimaradt a királyi ellenőrzés alól.[44] I. Károly az elöljárók és a növekvő számú kisebb nemes segítségével expedíciósorozatot indított a nagyurak ellen.Kihasználva a köztük lévő egység hiányát, sorra legyőzte őket.[45] Első győzelmét a rozgonyi csatában (a mai Rozhanovce, Szlovákia) aratta 1312-ben. [46]
Angevins
Angevins ©Angus McBride
1323 Jan 1 - 1380

Angevins

Hungary
I. Károly az 1320-as években központosított hatalmi struktúrát vezetett be.Kijelentve, hogy "szavainak törvényereje van", soha többé nem hívta össze a diétát.[47] I. Károly megreformálta a királyi jövedelmek és monopóliumok rendszerét.Például kivetette a „harmincat” (a királyság határain átszállított javakra kivetett adó), [48] és felhatalmazta a földbirtokosokat, hogy megtartsák a birtokaikon nyitott bányákból származó bevétel egyharmadát.[49] Az új bányák körülbelül 2250 kilogramm aranyat és 9000 kilogramm ezüstöt termeltek évente, ami a világ termelésének több mint 30 százalékát tette ki egészen az 1490-es években, amikor a spanyolok meghódították Amerikát.[48] ​​I. Károly elrendelte a firenzei florin mintájára készült stabil aranyérmék verését is.[50] A nyers arannyal való kereskedés tilalma hiányt idézett elő az európai piacon, amely egészen 1342-ben bekövetkezett haláláig tartott [. 51]I. Lajos, aki a lengyel III. Kázmér feltételezett örököse volt, többször segítette a lengyeleket Litvánia és az Aranyhorda ellen.[52] A déli határok mentén I. Lajos 1358-ban Dalmáciából való kivonulásra kényszerítette a velenceieket [53] , és számos helyi uralkodót (köztük I. Tvrtko Boszniai és Lázár szerb) kényszerítette a szuzerenitásának elfogadására.A vallási fanatizmus I. Lajos uralkodásának egyik jellemző eleme.[54] Megkísérelte sok ortodox alattvalóját erőszakkal katolikus hitre téríteni, sikertelenül.[55] 1360 körül elűzte a zsidókat, de 1367-ben megengedte, hogy visszatérjenek [. 56]
Zsigmond keresztes hadjárata
Sigismund's Crusade ©Angus McBride
1382 Jan 1 - 1437

Zsigmond keresztes hadjárata

Hungary
1390-ben a szerb Stefan Lazarević elfogadta az oszmán szultán szuzerenitását, így az Oszmán Birodalom terjeszkedése elérte Magyarország déli határait.[57] Zsigmond elhatározta, hogy keresztes hadjáratot szervez az oszmánok ellen.[58] Hatalmas, főleg francia lovagokból álló sereg gyűlt össze, de a keresztesek szétverték a nikápolyi csatát 1396-ban [. 59]Az oszmánok 1427-ben elfoglalták Golubac erődjét, és elkezdték rendszeresen kifosztani a szomszédos területeket.[60] A királyság északi vidékeit (a mai Szlovákia) 1428-tól szinte minden évben kifosztották a cseh husziták. [61] A déli megyékben azonban elterjedtek a huszita eszmék, elsősorban a Szerémség polgárai körében.A huszita prédikátorok is elsőként fordították le magyarra a Bibliát.Az 1430-as évek végén azonban minden huszitát kivégeztek, vagy kiűztek a Szerémségből.[62]
Hunyadi kora
Age of Hunyadi ©Angus McBride
1437 Jan 1 - 1486

Hunyadi kora

Hungary
1437 végén a birtokok V. Albert osztrákot választották magyar királlyá.Egy 1439-ben, az Oszmán Birodalom elleni sikertelen hadművelet során vérhasban halt meg. Bár Albert özvegye, Luxemburgi Erzsébet posztumusz fiát, V. Lászlót szült, a legtöbb nemes egy harcképes uralkodót választott.Felajánlották a koronát a lengyel Władysław III-nak.Lászlót és Władysławot is megkoronázták, ami polgárháborút okozott.Hunyadi János Közép- és Délkelet-Európa vezető magyar katonai és politikai személyisége volt a 15. században.Władysław 1441-ben Hunyadit (közeli barátjával, Újlaki Miklóssal) nevezte ki a déli védelem élére. Hunyadi többször is portyázott az oszmánok ellen.1443-1444-es „hosszú hadjárata” során a magyar csapatok egészen Szófiáig behatoltak az Oszmán Birodalomon belül.A Szentszék új keresztes hadjáratot szervezett, de az oszmánok megsemmisítették a keresztény erőket az 1444-es várnai csatában, amelynek során Władysław meghalt.A gyülekezeti nemesek 1458-ban Hunyadi János fiát, Hunyadi Mátyást választották királlyá. Mátyás király nagy horderejű fiskális és katonai reformokat vezetett be.A megnövekedett királyi bevételek lehetővé tették Mátyás számára az állandó hadsereg felállítását és fenntartását.Főleg cseh, német és magyar zsoldosokból álló „Fekete Hadserege” az egyik első hivatásos katonai erő Európában.[63] Mátyás megerősítette a déli határ menti erődhálózatot, [64] de nem folytatta apja támadó oszmánellenes politikáját.Ehelyett támadásokat indított Csehország, Lengyelország és Ausztria ellen, azzal érvelve, hogy elég erős szövetséget próbál kötni ahhoz, hogy kiűzze az oszmánokat Európából.Mátyás udvara „vitathatatlanul Európa legragyogóbbjai közé tartozott”.[65] Könyvtára, a Bibliotheca Corviniana a maga 2000 kéziratával méretében a második legnagyobb volt a korabeli könyvgyűjtemények között.Mátyás volt az első uralkodó az Alpoktól északra, aki az olasz reneszánsz stílust honosította meg birodalmában.Második felesége, Nápolyi Beatrice inspirálására 1479 után olasz építészek és művészek védnöksége alatt építtette újjá a budai és visegrádi királyi palotákat.
A Magyar Királyság hanyatlása és felosztása
Harc a török ​​zászló felett. ©Józef Brandt
1490 Jan 1 - 1526

A Magyar Királyság hanyatlása és felosztása

Hungary
Mátyás reformjai nem élték túl az 1490-ben bekövetkezett halálát követő viharos évtizedeket. Magyarországot viszálykodó mágnások oligarchiája szerezte meg.Mivel nem akartak újabb nehézkezű királyt, megszerezték II. Vlagyiszlov cseh király és IV. Kázmér lengyel fia csatlakozását, éppen hírhedt gyengesége miatt: Dobže vagy Dobzse királyként ismerték (jelentése: "rendben"). ), attól a szokásától, hogy kérdés nélkül elfogad minden elé terjesztett petíciót és dokumentumot.II. Vladislaus eltörölte azokat az adókat is, amelyek Mátyás zsoldosseregét támogatták.Ennek következtében a király serege éppen akkor oszlott szét, amikor a törökök Magyarországot fenyegették.A mágnások Mátyás adminisztrációját is felszámolták, és szembeszálltak a kisebb nemesekkel.Amikor II. Vladislaus 1516-ban meghalt, tízéves fia, II. Lajos lett a király, de az országgyűlés által kinevezett királyi tanács irányította az országot.Magyarország anarchia-közeli állapotba került a mágnások uralma alatt.A király pénzügyei tönkrementek;kölcsönt vett fel háztartási kiadásai fedezésére, annak ellenére, hogy azok a nemzeti jövedelem körülbelül egyharmadát tették ki.Az ország védelme megereszkedett, mivel a határőrök fizetés nélkül maradtak, az erődítmények romba dőltek, és a védelem megerősítésére irányuló adóemelési kezdeményezéseket elfojtották.1526 augusztusában Dél-Magyarországon megjelentek a Szulejmán vezette oszmánok , akik közel 100 000 török-iszlám katonát vonultattak be Magyarország szívébe.A 26 000 körüli magyar sereg Mohácsnál találkozott a törökkel.A magyar csapatok jól felszereltek és jól képzettek voltak, de hiányzott belőlük a jó katonai vezető, míg Horvátországból és Erdélyből nem érkezett meg időben az erősítés.Teljesen vereséget szenvedtek, akár 20 000-en is meghaltak a pályán, míg Louis maga halt meg, amikor a lováról lezuhant a lápba.Lajos halála után a rivális magyar nemesi frakciók egyszerre két királyt választottak, Zápolya Jánost és Habsburg Ferdinándot.A törökök megragadták a lehetőséget, meghódították Budát, majd 1541-ben felosztották az országot.
1526 - 1709
Oszmán megszállás és Habsburg uralomornament
Királyi Magyarország
Royal Hungary ©Angus McBride
1526 Jan 1 00:01 - 1699

Királyi Magyarország

Bratislava, Slovakia
A királyi Magyarország a középkori Magyar Királyság azon részét nevezték el, ahol a Habsburgokat a mohácsi csatában aratott oszmán győzelem (1526) és az azt követő országfelosztás nyomán Magyarország királyaként ismerték el.A rivális I. János és I. Ferdinánd uralkodók közötti ideiglenes területmegosztásra csak 1538-ban, a nagyváradi békeszerződés [66] értelmében került sor, amikor a Habsburgok megkapták az ország északi és nyugati részét (Királyi Magyarország), az új fővárossal, Pressburggal (Pozsony). , most Pozsony).I. János biztosította a királyság keleti részét (keleti magyar királyság néven).A Habsburg uralkodóknak szükségük volt Magyarország gazdasági erejére az oszmán háborúkhoz.Az oszmán háborúk idején az egykori Magyar Királyság területe mintegy 60 százalékkal csökkent.A hatalmas területi és demográfiai veszteségek ellenére a kisebb és súlyos háború sújtotta Királyi Magyarország ugyanolyan fontos volt a 16. század végén, mint az osztrák örökösföldek vagy a cseh koronaföldek.[67]A mai Szlovákia és az Északnyugat-Dunántúl területe ennek a rendnek a részét képezte, míg az északkelet-magyarországi régió irányítása gyakran a Királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség közé helyeződött át.A középkori magyar királyság központi területeit 150 évre az Oszmán Birodalom annektálja (lásd Oszmán Magyarország).1570-ben Zápolya János Zsigmond a speyeri békeszerződés értelmében II. Maximilian császár javára lemondott a magyar királyi posztról.A „királyi Magyarország” kifejezés 1699 után megszűnt, a Habsburg királyok pedig a formálisabb „Magyar Királyság” kifejezéssel emlegették az újonnan kibővült országot.
Oszmán Magyarország
Oszmán katonák 16-17. század. ©Osprey Publishing
1541 Jan 1 - 1699

Oszmán Magyarország

Budapest, Hungary
Az Oszmán Magyarország a késő középkori Magyar Királyság déli és középső része volt, amelyet 1541-től 1699-ig az Oszmán Birodalom hódított meg és uralt. Az oszmán uralom az Alföld szinte teljes területére kiterjedt. (az északkeleti részek kivételével) és a Dél-Dunántúlon.A területet Csodálatos Szulejmán szultán 1521 és 1541 között megszállta és az Oszmán Birodalomhoz csatolta. A magyar királyság északnyugati peremét meghódítatlan maradt, és a Habsburg-ház tagjait Magyarország királyainak ismerte el, így a "királyi" nevet adta. Magyarország".A kettő közötti határ ezután az oszmán–Habsburg háborúk frontvonalává vált a következő 150 évben.Az oszmánok nagy török ​​háborúban bekövetkezett vereségét követően az 1699-es karlowitzi békeszerződés értelmében az oszmán Magyarország nagy része a Habsburgok kezébe került.Az oszmán uralom idején Magyarországot közigazgatási okokból Eyaletekre (tartományokra) osztották, amelyeket tovább osztottak szandzsákokra.A föld nagy részének tulajdonjogát az oszmán katonák és tisztviselők osztották szét, a terület mintegy 20%-át az oszmán állam tartotta meg.Határterületként az oszmán Magyarország nagy részét erősen megerősítették csapatok helyőrségeivel.Mivel gazdaságilag fejletlen maradt, az oszmán erőforrások kimerítőjévé vált.Bár volt némi bevándorlás a Birodalom más részeiről, és néhányan áttértek az iszlámra, a terület nagyrészt keresztény maradt.Az oszmánok vallásilag viszonylag toleránsak voltak, és ez a tolerancia lehetővé tette a protestantizmus virágzását, ellentétben a királyi Magyarországon, ahol a Habsburgok elnyomták.A 16. század végére a lakosság mintegy 90%-a protestáns, főként kálvinista volt.Ezekben az időkben a mai Magyarország területe az oszmán megszállás miatt változásokon ment keresztül.Hatalmas területek lakatlanok maradtak, és erdők borították.Az árterek mocsarakká váltak.Az oszmán oldalon lakók élete nem volt biztonságos.A parasztok az erdőkbe, mocsarakba menekültek, gerillacsapatokat alakítva, amelyeket Hajdú csapatoknak neveztek.Végül a mai Magyarország területe az Oszmán Birodalom vízelvezetőjévé vált, bevételének nagy részét a végvárak hosszú láncolatának fenntartására nyelte el.A gazdaság egyes részei azonban virágzott.A hatalmas lakatlan területeken a települések szarvasmarhákat tenyésztettek, amelyeket Dél-Németországba és Észak-Olaszországba tereltek – egyes években 500 000 szarvasmarhát exportáltak.A bort Csehországba, Ausztriába és Lengyelországba értékesítették.
Nagy török ​​háború
Sobieski Bécsben – Stanisław Chlebowski – III. János lengyel király és Litvánia nagyhercege ©Stanisław Chlebowski
1683 Jul 14 - 1699 Jan 26

Nagy török ​​háború

Hungary
A Nagy Török Háború, más néven a Szent Liga háborúi, konfliktusok sorozata az Oszmán Birodalom és a Szent Liga között, amely a Római Szent Birodalomból, Lengyelország -Litvániából, Velencéből , Oroszországból és a Magyar Királyságból állt.Az intenzív harcok 1683-ban kezdődtek, és 1699-ben a karlowitzi békeszerződés aláírásával végződtek. A Kara Musztafa pasa nagyvezír vezette oszmán csapatok veresége Bécs második ostrománál 1683-ban, a lengyel és a háború egyesített hadseregei által. III. Sobieski János vezette Szent Római Birodalom volt a döntő esemény, amely megváltoztatta az erőviszonyokat a régióban.A Nagy Török Háborút 1699-ben lezáró karlowitzi békeszerződés értelmében az oszmánok átengedték a Habsburgoknak a korábban a középkori Magyar Királyságtól elfoglalt területük nagy részét.A szerződést követően a Habsburg-dinasztia tagjai a jelentősen kibővült Habsburg Magyar Királyságot igazgatták.
Rákóczi's War of Independence
Kuruc utazóedző és lovasok támadására készül, c.1705 ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
1703 Jun 15 - 1711 May 1

Rákóczi's War of Independence

Hungary
Rákóczi szabadságharca (1703–1711) volt az első jelentős szabadságharc Magyarországon az abszolutista Habsburg uralom ellen.Rákóczi Ferenc (magyarul II. Rákóczi Ferenc) vezetésével nemesek, gazdagok és magas rangú haladók egy csoportja küzdött ellene, akik véget akartak vetni a hatalmi viszonyok egyenlőtlenségének.Fő célja a különböző társadalmi rendek jogainak védelme, az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének biztosítása volt.A kedvezőtlen erőviszonyok, az európai politikai helyzet és a belső konfliktusok miatt a szabadságharcot végül elfojtották, de sikerült megtartani, hogy Magyarország ne váljon a Habsburg Birodalom szerves részévé, alkotmányát megtartották, bár csak egy formalitás.Az oszmánok kivonulása után a Habsburgok uralták a Magyar Királyságot.A magyarság megújuló szabadságvágya Rákóczi szabadságharcához vezetett.A háború legfontosabb okai az új és magasabb adók és a megújuló protestáns mozgalom voltak.Rákóczi magyar nemes volt, a legendás hősnő, Zrínyi Ilona fia.Fiatalkorának egy részét osztrák fogságban töltötte.A Kurucok Rákóczi csapatai voltak.Kezdetben a kurac sereg több fontos győzelmet aratott kiváló könnyűlovasságának köszönhetően.Fegyverük többnyire pisztoly, fényszablya és fokos volt.A szentgotthárdi csatában (1705) Bottyán János döntően legyőzte az osztrák hadsereget.Balogh Ádám magyar ezredes kis híján elfogta I. József magyar királyt, Ausztria főhercegét.1708-ban a Habsburgok a trencséni csatában végül legyőzték a magyar fősereget, és ez csökkentette a kurac sereg további hatékonyságát.Míg a magyarokat kimerítették a harcok, az osztrákok a spanyol örökösödési háborúban legyőzték a francia hadsereget.Több csapatot küldhetnének Magyarországra a lázadók ellen.Erdély a 17. század végétől ismét Magyarország része lett, és helytartók vezették.
1711 - 1848
Reform és nemzeti ébredésornament
Az 1848-as magyar forradalom
A Nemzeti dal elhangzik a Nemzeti Múzeumban ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
1848 Mar 15 - 1849 Oct 4

Az 1848-as magyar forradalom

Hungary
A magyar nacionalizmus a felvilágosodás és a romantika által befolyásolt értelmiségiek körében jelent meg.Gyorsan növekedett, megalapozva az 1848–49-es forradalom kialakulását.Különös figyelmet kapott a magyar nyelv, amely a latint váltotta fel az állam és az iskola nyelveként.[68] Az 1820-as években I. Ferenc császár kénytelen volt összehívni a magyar országgyűlést, amely reformkorszakot nyitott.Ennek ellenére a fejlődést lassították a nemesek, akik ragaszkodtak kiváltságaikhoz (adómentesség, kizárólagos szavazati jog stb.).Ezért az eredmények többnyire szimbolikus jellegűek voltak, mint például a magyar nyelv fejlődése.1848. március 15-én a pesti és budai tömegtüntetések lehetővé tették a magyar reformerek számára, hogy átnyomják a tizenkét követelést tartalmazó listát.A Magyar Országgyűlés az 1848-as Habsburg-vidéki forradalmakat kihasználva életbe léptette az áprilisi törvényeket, a több tucat polgárjogi reformból álló átfogó törvényalkotási programot.Az itthoni és magyarországi forradalommal szembesülve I. Ferdinánd osztrák császárnak először el kellett fogadnia a magyar követeléseket.Az osztrák felkelés leverése után Ferenc József epilepsziás nagybátyja, Ferdinánd helyére új császár került.József minden reformot elutasított, és fegyverkezésbe kezdett Magyarország ellen.Egy évvel később, 1849 áprilisában megalakult Magyarország független kormánya.[69]Az új kormány kivált az Osztrák Birodalomból.[70] Az Osztrák Birodalom magyar részén trónfosztották a Habsburg-házat, és kikiáltották az első Magyar Köztársaságot, Kossuth Lajos kormányzóval és elnökkel.Az első miniszterelnök Batthyány Lajos volt.József és tanácsadói ügyesen manipulálták az új nemzet etnikai kisebbségeit, a horvát, szerb és román parasztságot, amelyet a Habsburgokhoz szilárdan hű papok és tisztek vezettek, és lázadásra késztették őket az új kormány ellen.A magyarokat támogatta az ország szlovákjai, németei, ruszinjai túlnyomó többsége és szinte az összes zsidó, valamint nagyszámú lengyel, osztrák és olasz önkéntes.[71]A nem magyar nemzetiségűek közül többen is magas pozíciót szereztek a magyar hadseregben, például Damjanich János tábornok, a szerb nemzetiségű, aki a 3. honvédhadtest parancsnoksága révén vált magyar nemzeti hőssé.Kezdetben a magyar erőknek (Honvédségnek) sikerült helytállniuk.1849 júliusában a magyar Országgyűlés kihirdette és életbe léptette a világ legprogresszívebb etnikai és kisebbségi jogait, de már késő volt.A magyar forradalom leverésére József felkészítette csapatait Magyarország ellen, és segítséget kért „Európa csendőrétől”, I. Miklós orosz cártól. Júniusban az orosz seregek megszállták Erdélyt a nyugati frontokról Magyarországra vonuló osztrák seregekkel egyetértésben. nyertek (Olaszország, Galícia és Csehország).Az orosz és az osztrák erők lerohanták a magyar hadsereget, Görgey Artúr tábornok 1849 augusztusában megadta magát. Julius Freiherr von Haynau osztrák marsall ezután néhány hónapra Magyarország kormányzója lett, és október 6-án elrendelte a magyar hadsereg 13 vezetőjének kivégzését. valamint Batthyány miniszterelnököt;Kossuth száműzetésbe szökött.Az 1848–1849-es háborút követően az ország „passzív ellenállásba” süllyedt.Albrecht von Habsburg főherceget nevezték ki a Magyar Királyság kormányzójává, akiről a cseh tisztek segítségével folytatott németesítésről emlékeztek meg.
1867 - 1918
Az Osztrák-Magyar Birodalom és a világháborúornament
Ausztria-Magyarország
Felvonulás Prágában, Cseh Királyság, 1900 ©Emanuel Salomon Friedberg
1867 Jan 1 - 1918

Ausztria-Magyarország

Austria
A jelentős katonai vereségek, mint például az 1866-os königgrätzi csata, arra kényszerítették József császárt, hogy elfogadja a belső reformokat.A magyar szeparatisták megnyugtatására a császár méltányos alkut kötött Magyarországgal, a Deák Ferenc által megkötött 1867-es osztrák-magyar kiegyezést, amellyel létrejött az Ausztria-Magyarország kettős monarchia.A két birodalmat külön-külön két főváros két parlamentje irányította, közös uralkodóval és közös kül- és katonai politikával.Gazdaságilag a birodalom vámunió volt.Magyarország első miniszterelnöke a kiegyezés után gróf Andrássy Gyula volt.Visszaállították a régi magyar alkotmányt, és Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.Ausztria-Magyarország földrajzilag Oroszország után Európa második legnagyobb országa volt.Területét 1905-ben 621 540 négyzetkilométerre (239 977 négyzetmérföldre) becsülték. [72] Oroszország és a Német Birodalom után Európa harmadik legnépesebb országa volt.A korszak jelentős gazdasági fejlődésnek volt tanúja a vidéki területeken.A korábban elmaradott magyar gazdaság a 20. század fordulójára viszonylag korszerűvé és iparosodottá vált, bár a mezőgazdaság 1880-ig meghatározó maradt a GDP-ben. 1873-ban a régi főváros Buda és Óbuda (óbuda) hivatalosan is egyesült a harmadik várossal, Pesttel. , ezzel megteremtve Budapest új metropoliszát.Pest az ország közigazgatási, politikai, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központjává nőtte ki magát.A technológiai fejlődés felgyorsította az iparosodást és az urbanizációt.Az egy főre jutó GDP 1870-től 1913-ig nagyjából évi 1,45%-kal nőtt, a többi európai nemzethez képest nagyon kedvezően.A gazdasági bővülés vezető iparágai a villamosenergia- és elektrotechnika, a távközlés és a közlekedés (különösen a mozdony-, villamos- és hajógyártás) voltak.Az ipari haladás legfontosabb szimbólumai a Ganz konszern és a Tungsram Művek voltak.Ebben az időszakban jött létre Magyarország számos állami intézménye és modern közigazgatási rendszere.A magyar állam 1910-es népszámlálása (Horvátország nélkül) a magyarok 54,5%-át, a románok 16,1%-át, a szlovákok 10,7%-át és a németek 10,4%-át jegyezték fel.[73] A legtöbb hívő felekezet a római katolicizmus (49,3%), ezt követi a kálvinizmus (14,3%), a görög ortodoxia (12,8%), a görög katolicizmus (11,0%), a lutheranizmus (7,1%) és a judaizmus. (5,0%)
Magyarország az első világháborúban
Hungary in World War I ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
1914 Aug 1 - 1918 Nov 11

Magyarország az első világháborúban

Europe
Ferenc Ferdinánd osztrák főherceg 1914. június 28-i szarajevói meggyilkolása után a válságok sorozata gyorsan eszkalálódott.Az általános háború július 28-án kezdődött, amikor Ausztria-Magyarország hadat üzent Szerbiának.Ausztria-Magyarország az I. világháborúban 9 millió katonát hívott be, ebből 4 millió a magyar királyságból.Ausztria-Magyarország Németország , Bulgária és az Oszmán Birodalom – az úgynevezett központi hatalmak – oldalán harcolt.Elfoglalták Szerbiát, és Románia hadat üzent.A központi hatalmak ezt követően meghódították Románia déli részét és a román fővárost, Bukarestet.1916 novemberében meghalt Ferenc József császár;az új uralkodó, I. Károly osztrák császár (IV. Károly) szimpatizált birodalmában a pacifistákkal.Keleten a központi hatalmak visszaverték az Orosz Birodalom támadásait.Az Oroszországgal szövetséges, úgynevezett antant hatalmak keleti frontja teljesen összeomlott.Ausztria-Magyarország kilépett a legyőzött országok közül.Az olasz fronton az osztrák-magyar hadsereg 1918 januárja után nem tudott sikeresebben fellépniOlaszországgal szemben. A keleti fronton elért sikerek ellenére Németország patthelyzetet és végül vereséget szenvedett a meghatározóbb nyugati fronton.1918-ra Ausztria-Magyarországon riasztóan romlott a gazdasági helyzet;a gyárakban a sztrájkokat baloldali és pacifista mozgalmak szervezték, a hadseregben pedig mindennapossá váltak a felkelések.A fővárosban, Bécsben és Budapesten az osztrák és a magyar baloldali liberális mozgalmak és vezetőik támogatták az etnikai kisebbségek szeparatizmusát.Ausztria-Magyarország 1918. november 3-án írta alá a padovai Villa Giusti fegyverszünetet. 1918 októberében Ausztria és Magyarország perszonáluniója felbomlott.
1918 - 1989
A két világháború közötti időszak, a második világháború és a kommunista korszakornament
Magyarország a világháborúk között
Pogány József kommunista forradalmi katonákhoz beszél az 1919-es forradalom idején ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
1919 Jan 1 - 1944

Magyarország a világháborúk között

Hungary
Magyarországon az 1919-től 1944-ig tartó két világháború közötti időszakot jelentős politikai és területi változások jellemezték.Az első világháború után az 1920-as trianoni békeszerződés drasztikusan csökkentette Magyarország területét és lakosságát, ami széles körű ellenérzést váltott ki.Területének kétharmadának elvesztése arra késztette az országot, hogy csatlakozzon Németországhoz és Olaszországhoz, hogy megkísérelje visszaszerezni elveszett földjeit.Horthy Miklós admirális 1920-tól 1944-ig uralkodó rezsimje az antikommunista politikára helyezte a hangsúlyt, és szövetségeket akart kötni a háború utáni rendezés felülvizsgálatára.Az 1930-as években Magyarország fokozatosan közeledett a náci Németországhoz és a fasiszta Olaszországhoz.Az ország külpolitikája a szomszédos államoktól elvesztett területek visszaszerzését célozta, ami Csehszlovákia és Jugoszlávia annektálásában való részvételhez vezetett.Magyarország a második világháborúban csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, amelyek kezdetben beteljesíteni látszottak területi ambícióit.Mivel azonban a háború a tengely ellen fordult, Magyarország megpróbált külön békét kötni, ami 1944-ben német megszálláshoz vezetett. A megszállás bábkormány felállításához, jelentős zsidóüldözéshez és a háborúba való további bekapcsolódáshoz vezetett a végső megszállásig. a szovjet erők által.
Magyarország a második világháborúban
Magyar Királyi Honvédség a II. ©Osprey Publishing
1940 Nov 20 - 1945 May 8

Magyarország a második világháborúban

Central Europe
A második világháború idején a Magyar Királyság a tengelyhatalmak tagja volt.[74] Az 1930-as években a Magyar Királysága fasiszta Olaszországgal és a náci Németországgal folytatott megnövekedett kereskedelemre támaszkodott, hogy kivonja magát a nagy gazdasági világválságból.A magyar politika és külpolitika 1938-ra egyre markánsabban nacionalistává vált, és Magyarország a némethez hasonló irredenta politikát folytatott, megkísérelve a szomszédos országokban található magyar etnikai területek Magyarországhoz való beillesztését.Magyarország területileg profitált a tengelyhez fűződő kapcsolatából.A Csehszlovák Köztársasággal, a Szlovák Köztársasággal és a Román Királysággal a területi viták rendezése folyt.1940. november 20-án Magyarország a negyedik tagként csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, amikor aláírta a háromoldalú egyezményt.[75] A következő évben a magyar csapatok részt vettek Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni invázióban.Részvételüket a német megfigyelők különös kegyetlenségükről jegyezték fel, mivel a megszállt népeket önkényes erőszaknak vetették alá.A magyar önkénteseket olykor "gyilkosturizmusban" is emlegették.[76]A Szovjetunió elleni két év háború után Kállay Miklós miniszterelnök 1943 őszén béketárgyalásokat kezdett az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal . [77] Berlin már gyanús volt a Kállay-kormánnyal szemben, majd 1943 szeptemberében a német tábornok A személyzet tervet készített Magyarország megszállására és megszállására.1944 márciusában a német csapatok megszállták Magyarországot.Amikor a szovjet csapatok elkezdték fenyegetni Magyarországot, Horthy Miklós kormányzó fegyverszünetet kötött Magyarország és a Szovjetunió között.Nem sokkal ezután a német kommandósok elrabolták Horthy fiát, és Horthy kénytelen volt visszavonni a fegyverszünetet.A kormányzót ezután leváltották a hatalomból, Szálasi Ferenc magyar fasiszta vezér pedig új kormányt hozott létre német támogatással.1945-ben a magyarországi magyar és német erők vereséget szenvedtek az előrenyomuló szovjet hadseregektől.[78]A második világháborúban hozzávetőleg 300 000 magyar katona és több mint 600 000 civil halt meg, köztük 450 000-606 000 zsidó [79] és 28 000 roma.[80] Sok város megsérült, leginkább a főváros, Budapest.A legtöbb magyarországi zsidót megvédték a német megsemmisítő táborokba való deportálástól a háború első néhány évében, bár a zsidóellenes törvények hosszan tartó elnyomásnak voltak kitéve, amelyek korlátozták a közéletben és a gazdasági életben való részvételüket.[81]
A kommunista időszak Magyarországon
Magyar Propoganda plakát ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
1949 Jan 1 - 1989

A kommunista időszak Magyarországon

Hungary
A Második Magyar Köztársaság a Magyar Királyság 1946. február 1-jei felbomlása után rövid időre létrejött parlamentáris köztársaság volt, amely 1949. augusztus 20-án feloszlott. Utóda a Magyar Népköztársaság lett.A Magyar Népköztársaság 1949. augusztus 20-tól [82] 1989. október 23-ig egypárti szocialista állam volt. [83] A Szovjetunió befolyása alatt álló Magyar Szocialista Munkáspárt kormányzója volt.[84] Az 1944-es moszkvai konferencia értelmében Winston Churchill és Joszif Sztálin megállapodott abban, hogy a háború után Magyarország a szovjet befolyási övezetbe kerül.[85] A HPR 1989-ig maradt fenn, amikor az ellenzéki erők elhozták a kommunizmus végét Magyarországon.Az állam a Tanácsköztársaság örökösének tekintette magát Magyarországon, amely 1919-ben az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (Orosz SZSZKSZ) után létrejött első kommunista államként jött létre.A Szovjetunió az 1940-es években "népi demokratikus köztársaságnak" nevezte.Földrajzilag keleten határos Romániával és a Szovjetunióval (az ukrán SZSZK-n keresztül);Jugoszlávia (Horvátországon, Szerbián és Szlovénián keresztül) délnyugatra;Északon Csehszlovákia, nyugaton Ausztria.Ugyanez a politikai dinamika folytatódott az évek során, a Szovjetunió a Magyar Kommunista Párton keresztül préselte és lavírozta a magyar politikát, amikor csak kellett, katonai kényszerrel és titkos műveletekkel beavatkozott.[86] A politikai elnyomás és a gazdasági hanyatlás 1956 októberében–novemberében országos népfelkeléshez vezetett, amelyet 1956-os magyar forradalomnak neveznek, amely a keleti blokk történetében a legnagyobb különvélemény volt.Miután a Szovjetunió kezdetben engedte a forradalom lefutását, katonák és harckocsik ezreit küldött az ellenzék leverésére, és új, szovjet irányítás alatt álló kormányt állít fel Kádár János vezetésével, magyarok ezreit megölve és százezreket száműzetve.Ám az 1960-as évek elejére a Kádár-kormány jelentősen lazított az irányvonalán, és megvalósította a félliberális kommunizmus egyedülálló formáját, amelyet „gulyáskommunizmusnak” neveznek.Az állam engedélyezte bizonyos nyugati fogyasztási és kulturális termékek behozatalát, nagyobb szabadságot biztosított a magyaroknak a külföldre utazáshoz, és jelentősen visszavetette a titkosrendőr államot.Ezek az intézkedések az 1960-as és 1970-es években Magyarországot a „szocialista tábor legvidámabb barakkjának” nevezték.[87]A 20. század egyik legrégebben hivatalban lévő vezetője, Kádár 1988-ban végleg nyugdíjba vonul, miután a gazdasági visszaesés közepette még több reformpárti erők kényszerítették hivatalából.Magyarország az 1980-as évek végéig így is maradt, amikor is a keleti blokkban zűrzavar tört ki, amely a berlini fal leomlásával és a Szovjetunió felbomlásával tetőzött.A kommunista irányítás megszűnése ellenére Magyarországon az 1949-es alkotmány az ország liberális demokráciába való átmenetét tükröző módosításokkal érvényben maradt.2012. január 1-jén az 1949-es alkotmányt a vadonatúj alkotmány váltotta fel.
Az 1956-os magyar forradalom
Tömeg éljenezte a nacionalista magyar csapatokat Budapesten. ©Image Attribution forthcoming. Image belongs to the respective owner(s).
1956 Jun 23 - Nov 4

Az 1956-os magyar forradalom

Hungary
Az 1956-os magyar forradalom, más néven magyar felkelés országos forradalom volt a Magyar Népköztársaság kormánya (1949–1989) és a kormánynak a Szovjetuniónak (Szovjetunió) való alárendeltsége által kiváltott politika ellen.A felkelés 12 napig tartott, majd 1956. november 4-én a szovjet tankok és csapatok leverték. Több ezren haltak meg és sebesültek meg, és közel negyedmillió magyar menekült el az országból.[88]A magyar forradalom 1956. október 23-án kezdődött Budapesten, amikor egyetemisták a polgári lakossághoz fordultak, hogy csatlakozzanak hozzájuk a Magyar Parlament épületében, hogy tiltakozzanak a Szovjetuniónak Rákosi Mátyás sztálinista kormányán keresztül történő geopolitikai uralma ellen Magyarországon.Diákküldöttség lépett be a Magyar Rádió épületébe, hogy tizenhat politikai és gazdasági reformkövetelést közvetítsen a civil társadalom felé, de biztonsági őrök őrizetbe vették őket.Amikor a diáktüntetők a rádió épülete előtt követelték küldöttségük szabadon bocsátását, az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) rendőrei többüket agyonlőtték.[89]Ennek következtében a magyarok forradalmi milíciákba szerveződtek az ÁVH elleni harcra;a helyi magyar kommunista vezetőket és az ÁVH-s rendőröket elfogták és meggyilkolták vagy meglincselték;a politikai foglyokat pedig szabadon engedték és felfegyverkezték.Politikai, gazdasági és társadalmi igényeik megvalósítására a helyi szovjetek (munkástanácsok) átvették az önkormányzati irányítást a Magyar Dolgozók Pártjától.Az új Nagy Imre-kormány feloszlatta az ÁVH-t, kimondta Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, és ígéretet tett a szabad választások visszaállítására.Október végére a heves harcok alábbhagytak.Bár kezdetben hajlandó volt tárgyalni a szovjet hadsereg Magyarországról való kivonásáról, a Szovjetunió 1956. november 4-én leverte a magyar forradalmat, és november 10-ig harcolt a magyar forradalmárokkal;a magyar felkelés elnyomása során 2500 magyar és 700 szovjet katona halt meg, 200 000 magyar kényszerült politikai menedékre külföldön.[90]
1989
Modern Magyarországornament
Harmadik Köztársaság
A szovjet csapatok kivonása Magyarországról, 1990. július 1. ©Miroslav Luzetsky
1989 Jan 1 00:01

Harmadik Köztársaság

Hungary
Az első szabad parlamenti választás, amelyet 1990 májusában tartottak, gyakorlatilag a kommunizmusról szóló népszavazás volt.A revitalizált és megreformált kommunisták gyengén teljesítettek.A populista, a jobbközép és a liberális pártok jártak a legjobban, az MDF a szavazatok 43 százalékát szerezte meg, az SZDSZ pedig 24 százalékot szerzett.Antall József miniszterelnök vezetése alatt az MDF a Független Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal jobbközép koalíciós kormányt alakított, így 60 százalékos többséget szerzett a parlamentben.1991 júniusa között a szovjet csapatok ("Déli Hadseregcsoport") elhagyták Magyarországot.A Magyarországon állomásozó szovjet katonai és polgári állomány összlétszáma 100 000 fő körül mozgott, és mintegy 27 000 katonai felszerelés állt rendelkezésükre.A kivonást 35 000 vasúti kocsival hajtották végre.A Viktor Silov tábornok vezette utolsó egységek Záhony-Chopnál lépték át a magyar-ukrán határt.A koalíciót Horn szocializmusa, az 1970-es és 1980-as években nyugati iskolai végzettségű technokratáinak és volt kádervállalkozóinak gazdasági fókusza, valamint liberális koalíciós partnere, az SZDSZ befolyásolta.Az államcsőd fenyegetésével Horn gazdasági reformokat és az állami vállalatok agresszív privatizációját kezdeményezte multinacionális vállalatok számára a beruházási elvárások fejében (újjáépítés, bővítés és modernizáció formájában).A szocialista-liberális kormány 1995-ben fiskális megszorító programot, a Bokros-csomagot fogadott el, amelynek drámai következményei voltak a társadalmi stabilitásra és az életminőségre.A kormány bevezette a középiskola utáni tandíjat, részben privatizálta az állami szolgáltatásokat, de a magánszektoron keresztül közvetlenül és közvetve is támogatta a tudományt.A kormány az euroatlanti intézményekkel való integráció és a szomszédos országokkal való megbékélés külpolitikáját folytatta.A kritikusok azzal érveltek, hogy a kormánykoalíció politikája jobboldalibb volt, mint az előző jobboldali kormányé.

Footnotes



  1. Benda, Kálmán (General Editor) (1981). Magyarország történeti kronológiája - I. kötet: A kezdetektől 1526-ig. Budapest: Akadémiai Kiadó. p. 350. ISBN 963-05-2661-1.
  2. Kristó, Gyula (1998). Magyarország története - 895-1301 The History of Hungary - From 895 to 1301. Budapest: Osiris. p. 316. ISBN 963-379-442-0.
  3. Elekes, Lajos; Lederer, Emma; Székely, György (1961). Magyarország története az őskortól 1526-ig (PDF). Vol. Magyarország története I. Budapest: Tankönyvkiadó., p. 10.
  4. Kristó, Gyula (1998). Magyarország története, 895-1301. Budapest: Osiris, p. 17.
  5. Vékony, Gábor (2000). Dacians, Romans, Romanians. Matthias Corvinus Publishing. ISBN 1-882785-13-4, p. 38.
  6. Kontler, László (2002). A History of Hungary: Millennium in Central Europe. Basingstoke, UK: Palgrave Macmillan. ISBN 978-1-40390-317-4, p. 29.
  7. Kristó, Gyula (1998). Magyarország története, 895-1301. Budapest: Osiris, p. 20.
  8. Kristó, Gyula (1998). Magyarország története, 895-1301. Budapest: Osiris, p. 22.
  9. Elekes, Lajos; Lederer, Emma; Székely, György (1961). Magyarország története az őskortól 1526-ig (PDF). Vol. Magyarország története I. Budapest: Tankönyvkiadó, p. 21.
  10. Elekes, Lajos; Lederer, Emma; Székely, György (1961). Magyarország története az őskortól 1526-ig (PDF). Vol. Magyarország története I. Budapest: Tankönyvkiadó, p. 22.
  11. Kristó, Gyula (1998). Magyarország története, 895-1301. Budapest: Osiris., p. 23.
  12. Barta, István; Berend, Iván T.; Hanák, Péter; Lackó, Miklós; Makkai, László; Nagy, Zsuzsa L.; Ránki, György (1975). Pamlényi, Ervin (ed.). A history of Hungary. Translated by Boros, László; Farkas, István; Gulyás, Gyula; Róna, Éva. London: Collet's. ISBN 9780569077002., p. 22.
  13. Kontler, László (2002). A History of Hungary: Millennium in Central Europe. Basingstoke, UK: Palgrave Macmillan. ISBN 978-1-40390-317-4, p. 33.
  14. Szőke, M. Béla (2014). Gergely, Katalin; Ritoók, Ágnes (eds.). The Carolingian Age in the Carpathians (PDF). Translated by Pokoly, Judit; Strong, Lara; Sullivan, Christopher. Budapest: Hungarian National Museum. p. 112. ISBN 978-615-5209-17-8, p. 112.
  15. Elekes, Lajos; Lederer, Emma; Székely, György (1961). Magyarország története az őskortól 1526-ig (PDF). Vol. Magyarország története I. Budapest: Tankönyvkiadó, p. 23.
  16. Kristó, Gyula (1998). Magyarország története, 895-1301. Budapest: Osiris, p. 26.
  17. Engel, Pál; Ayton, Andrew (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895-1526. I.B. Tauris. ISBN 978-0-85773-173-9.
  18. Macartney, Carlile A. (1962). Hungary: a short history. Chicago University Press. p. 5. ISBN 9780852240359.
  19. Szabados, György (2019). Miljan, Suzana; B. Halász, Éva; Simon, Alexandru (eds.). "The origins and the transformation of the early Hungarian state" (PDF). Reform and Renewal in Medieval East and Central Europe: Politics, Law and Society. Zagreb.
  20. Engel, Pál (1990). Glatz, Ferenc; Burucs, Kornélia (eds.). Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Vol. Magyarok Európában I. Budapest: Háttér Lapkiadó és Könykiadó. p. 97. ISBN 963-7403-892.
  21. Barta, István; Berend, Iván T.; Hanák, Péter; Lackó, Miklós; Makkai, László; Nagy, Zsuzsa L.; Ránki, György (1975). Pamlényi, Ervin (ed.). A history of Hungary. Translated by Boros, László; Farkas, István; Gulyás, Gyula; Róna, Éva. London: Collet's. ISBN 9780569077002, p. 22.
  22. "One Thousand Years of Hungarian Culture" (PDF). Kulugyminiszterium.hu. Archived from the original (PDF) on 8 April 2008. Retrieved 29 March 2008.
  23. Makkai, Laszló (1994). "Transformation into a Western-type State, 1196-1301". In Sugar, Peter F.; Hanák, Péter; Frank, Tibor (eds.). A History of Hungary. Bloomington, IN: Indiana University Press. p. 27. ISBN 0-253-20867-X.
  24. Chambers, James (1979). The Devil's Horsemen: The Mongol Invasion of Europe. New York City: Atheneum Books. ISBN 978-0-68910-942-3.
  25. Hévizi, Józsa (2004). Autonomies in Hungary and Europe: A Comparative Study (PDF). Translated by Thomas J. DeKornfeld (2nd Enlarged ed.). Buffalo, New York: Corvinus Society. pp. 18–19. ISBN 978-1-88278-517-9.
  26. "Mongol Invasions: Battle of Liegnitz". HistoryNet. 12 June 2006.
  27. Berend, Nóra (2001). At the Gate of Christendom: Jews, Muslims, and 'Pagans' in medieval Hungary, c. 1000-c. 1300. Cambridge, UK: Cambridge University Press. p. 72. ISBN 0-521-65185-9.
  28. "Jászberény". National and Historical Symbols of Hungary. Archived from the original on 29 July 2008. Retrieved 20 September 2009.
  29. Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9, p. 80.
  30. Engel, Pál (2001). Ayton, Andrew (ed.). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. Translated by Tamás Pálosfalvi. I.B. Tauris. ISBN 1-86064-061-3, p. 104.
  31. Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9, p. 81.
  32. Molnár, Miklós (2001). A Concise History of Hungary. Cambridge Concise Histories. Translated by Anna Magyar. Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-66736-4, p. 38.
  33. Engel, Pál (2001). Ayton, Andrew (ed.). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. Translated by Tamás Pálosfalvi. I.B. Tauris. ISBN 1-86064-061-3, p. 105.
  34. Makkai, László (1994). "The Hungarians' prehistory, their conquest of Hungary and their raids to the West to 955; The foundation of the Hungarian Christian state, 950–1196; Transformation into a Western-type state, 1196–1301". In Sugár, Peter F.; Hanák, Péter; Frank, Tibor (eds.). A History of Hungary. Indiana University Press. pp. 8–33. ISBN 0-253-20867-X, p. 33.
  35. Engel, Pál (2001). Ayton, Andrew (ed.). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. Translated by Tamás Pálosfalvi. I.B. Tauris. ISBN 1-86064-061-3, p. 272.
  36. Engel, Pál (2001). Ayton, Andrew (ed.). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. Translated by Tamás Pálosfalvi. I.B. Tauris. ISBN 1-86064-061-3, p. 111.
  37. Engel, Pál (2001). Ayton, Andrew (ed.). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. Translated by Tamás Pálosfalvi. I.B. Tauris. ISBN 1-86064-061-3, p. 112.
  38. Engel, Pál (2001). Ayton, Andrew (ed.). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. Translated by Tamás Pálosfalvi. I.B. Tauris. ISBN 1-86064-061-3, pp. 112–113.
  39. Makkai, László (1994). "The Hungarians' prehistory, their conquest of Hungary and their raids to the West to 955; The foundation of the Hungarian Christian state, 950–1196; Transformation into a Western-type state, 1196–1301". In Sugár, Peter F.; Hanák, Péter; Frank, Tibor (eds.). A History of Hungary. Indiana University Press. pp. 8–33. ISBN 0-253-20867-X, p. 31.
  40. Engel, Pál (2001). Ayton, Andrew (ed.). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. Translated by Tamás Pálosfalvi. I.B. Tauris. ISBN 1-86064-061-3, p. 110.
  41. Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9, p. 84.
  42. Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9, p. 84.
  43. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, p. 126.
  44. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, p. 130.
  45. Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9, p. 88.
  46. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, p. 131.
  47. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, p. 133.
  48. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, pp. 192-193.
  49. Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9, p. 90.
  50. Bak, János (1994). The late medieval period, 1382–1526. In: Sugár, Peter F. (General Editor); Hanák, Péter (Associate Editor); Frank, Tibor (Editorial Assistant); A History of Hungary; Indiana University Press; ISBN 0-253-20867-X, p. 58.
  51. Sedlar, Jean W. (1994). East Central Europe in the Middle Ages, 1000–1500. University of Washington Press. ISBN 0-295-97290-4, p. 346.
  52. Kirschbaum, Stanislav J. (2005). A History of Slovakia: The Struggle for Survival. Palgrave. ISBN 1-4039-6929-9, p. 46.
  53. Georgescu, Vlad (1991). The Romanians: A History. Ohio State University Press. ISBN 0-8142-0511-9.
  54. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, pp. 165-166.
  55. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, p. 172.
  56. Molnár, Miklós (2001). A Concise History of Hungary. Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-66736-4, p. 53.
  57. Fine, John V. A. Jr. (1994) [1987]. The Late Medieval Balkans: A Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest. Ann Arbor, Michigan: University of Michigan Press. ISBN 0-472-08260-4, p. 412.
  58. Kontler, László (1999). Millennium in Central Europe: A History of Hungary. Atlantisz Publishing House. ISBN 963-9165-37-9, pp. 102-103.
  59. Fine, John V. A. Jr. (1994) [1987]. The Late Medieval Balkans: A Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest. Ann Arbor, Michigan: University of Michigan Press. ISBN 0-472-08260-4, p. 424.
  60. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, pp. 232-234.
  61. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, p. 339.
  62. Spiesz, Anton; Caplovic, Dusan; Bolchazy, Ladislaus J. (2006). Illustrated Slovak History: A Struggle for Sovereignty in Central Europe. Bolchazy-Carducci Publishers. ISBN 978-0-86516-426-0, pp. 52-53.
  63. Sedlar, Jean W. (1994). East Central Europe in the Middle Ages, 1000–1500. University of Washington Press. ISBN 0-295-97290-4, pp. 225., 238
  64. Engel, Pál (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895–1526. I.B. Tauris Publishers. ISBN 1-86064-061-3, p. 309.
  65. Bak, János (1994). The late medieval period, 1382–1526. In: Sugár, Peter F. (General Editor); Hanák, Péter (Associate Editor); Frank, Tibor (Editorial Assistant); A History of Hungary; Indiana University Press; ISBN 0-253-20867-X, p. 74.
  66. István Keul, Early Modern Religious Communities in East-Central Europe: Ethnic Diversity, Denominational Plurality, and Corporative Politics in the Principality of Transylvania (1526–1691), BRILL, 2009, p. 40
  67. Robert Evans, Peter Wilson (2012). The Holy Roman Empire, 1495-1806: A European Perspective. van Brill's Companions to European History. Vol. 1. BRILL. p. 263. ISBN 9789004206830.
  68. Gángó, Gábor (2001). "1848–1849 in Hungary" (PDF). Hungarian Studies. 15 (1): 39–47. doi:10.1556/HStud.15.2001.1.3.
  69. Jeszenszky, Géza (17 November 2000). "From 'Eastern Switzerland' to Ethnic Cleansing: Is the Dream Still Relevant?". Duquesne History Forum.
  70. Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Austria-Hungary" . Encyclopædia Britannica. Vol. 3 (11th ed.). Cambridge University Press. p. 2.
  71. van Duin, Pieter (2009). Central European Crossroads: Social Democracy and National Revolution in Bratislava (Pressburg), 1867–1921. Berghahn Books. pp. 125–127. ISBN 978-1-84545-918-5.
  72. Chisholm, Hugh, ed. (1911). "Austria-Hungary" . Encyclopædia Britannica. Vol. 3 (11th ed.). Cambridge University Press. p. 2.
  73. Jeszenszky, Géza (1994). "Hungary through World War I and the End of the Dual Monarchy". In Sugar, Peter F.; Hanák, Péter; Frank, Tibor (eds.). A History of Hungary. Bloomington, IN: Indiana University Press. p. 274. ISBN 0-253-20867-X.
  74. Hungary: The Unwilling Satellite Archived 16 February 2007 at the Wayback Machine John F. Montgomery, Hungary: The Unwilling Satellite. Devin-Adair Company, New York, 1947. Reprint: Simon Publications, 2002.
  75. "On this Day, in 1940: Hungary signed the Tripartite Pact and joined the Axis". 20 November 2020.
  76. Ungváry, Krisztián (23 March 2007). "Hungarian Occupation Forces in the Ukraine 1941–1942: The Historiographical Context". The Journal of Slavic Military Studies. 20 (1): 81–120. doi:10.1080/13518040701205480. ISSN 1351-8046. S2CID 143248398.
  77. Gy Juhász, "The Hungarian Peace-feelers and the Allies in 1943." Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 26.3/4 (1980): 345-377 online
  78. Gy Ránki, "The German Occupation of Hungary." Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 11.1/4 (1965): 261-283 online.
  79. Dawidowicz, Lucy. The War Against the Jews, Bantam, 1986, p. 403; Randolph Braham, A Magyarországi Holokauszt Földrajzi Enciklopediája (The Geographic Encyclopedia of the Holocaust in Hungary), Park Publishing, 2006, Vol 1, p. 91.
  80. Crowe, David. "The Roma Holocaust," in Barnard Schwartz and Frederick DeCoste, eds., The Holocaust's Ghost: Writings on Art, Politics, Law and Education, University of Alberta Press, 2000, pp. 178–210.
  81. Pogany, Istvan, Righting Wrongs in Eastern Europe, Manchester University Press, 1997, pp.26–39, 80–94.
  82. "1949. évi XX. törvény. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya" [Act XX of 1949. The Constitution of the Hungarian People's Republic]. Magyar Közlöny (in Hungarian). Budapest: Állami Lapkiadó Nemzeti Vállalat. 4 (174): 1361. 20 August 1949.
  83. "1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról" [Act XXXI of 1989 on the Amendment of the Constitution]. Magyar Közlöny (in Hungarian). Budapest: Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat. 44 (74): 1219. 23 October 1989.
  84. Rao, B. V. (2006), History of Modern Europe A.D. 1789–2002, Sterling Publishers Pvt. Ltd.
  85. Melvyn Leffler, Cambridge History of the Cold War: Volume 1 (Cambridge University Press, 2012), p. 175
  86. Crampton, R. J. (1997), Eastern Europe in the twentieth century and after, Routledge, ISBN 0-415-16422-2, p. 241.
  87. Nyyssönen, Heino (1 June 2006). "Salami reconstructed". Cahiers du monde russe. 47 (1–2): 153–172. doi:10.4000/monderusse.3793. ISSN 1252-6576.
  88. "This Day in History: November 4, 1956". History.com. Retrieved 16 March 2023.
  89. "Hungarian Revolt of 1956", Dictionary of Wars(2007) Third Edition, George Childs Kohn, Ed. pp. 237–238.
  90. Niessen, James P. (11 October 2016). "Hungarian Refugees of 1956: From the Border to Austria, Camp Kilmer, and Elsewhere". Hungarian Cultural Studies. 9: 122–136. doi:10.5195/AHEA.2016.261. ISSN 2471-965X.

References



  • Barta, István; Berend, Iván T.; Hanák, Péter; Lackó, Miklós; Makkai, László; Nagy, Zsuzsa L.; Ránki, György (1975). Pamlényi, Ervin (ed.). A history of Hungary. Translated by Boros, László; Farkas, István; Gulyás, Gyula; Róna, Éva. London: Collet's. ISBN 9780569077002.
  • Engel, Pál; Ayton, Andrew (2001). The Realm of St Stephen: A History of Medieval Hungary, 895-1526. I.B. Tauris. ISBN 978-0-85773-173-9.
  • Engel, Pál (1990). Glatz, Ferenc; Burucs, Kornélia (eds.). Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Vol. Magyarok Európában I. Budapest: Háttér Lapkiadó és Könykiadó. p. 97. ISBN 963-7403-892.
  • Benda, Kálmán (1988). Hanák, Péter (ed.). One Thousand Years: A Concise History of Hungary. Budapest: Corvina. ISBN 978-9-63132-520-1.
  • Cartledge, Bryan (2012). The Will to Survive: A History of Hungary. Columbia University Press. ISBN 978-0-23170-225-6.
  • Curta, Florin (2006). Southeastern Europe in the Middle Ages, 500–1250. Cambridge University Press. ISBN 978-0-52181-539-0.
  • Evans, R.J.W. (2008). Austria, Hungary, and the Habsburgs: Central Europe c.1683-1867. Oxford University Press. doi:10.1093/acprof:oso/9780199541621.001.0001. ISBN 978-0-19954-162-1.
  • Frucht, Richard (2000). Encyclopedia of Eastern Europe: From the Congress of Vienna to the Fall of Communism. New York City: Garland Publishing. ISBN 978-0-81530-092-2.
  • Hanák, Peter & Held, Joseph (1992). "Hungary on a fixed course: An outline of Hungarian history". In Held, Joseph (ed.). The Columbia history of Eastern Europe in the Twentieth Century. New York City: Columbia University Press. pp. 164–228. ISBN 978-0-23107-696-8. Covers 1918 to 1991.
  • Hoensch, Jörg K. (1996). A History of Modern Hungary, 1867–1994. Translated by Kim Traynor (2nd ed.). London, UK: Longman. ISBN 978-0-58225-649-1.
  • Janos, Andrew (1982). The Politics of backwardness in Hungary: 1825-1945. Princeton University Press. ISBN 978-0-69107-633-1.
  • Knatchbull-Hugessen, C.M. (1908). The Political Evolution of the Hungarian Nation. London, UK: The National Review Office. (Vol.1 & Vol.2)
  • Kontler, László (2002). A History of Hungary: Millennium in Central Europe. Basingstoke, UK: Palgrave Macmillan. ISBN 978-1-40390-317-4.
  • Macartney, C. A. (1962). Hungary, A Short History. Edinburgh University Press.
  • Molnár, Miklós (2001). A Concise History of Hungary. Translated by Anna Magyar. Cambridge Concise Histories. ISBN 978-0521667364.
  • Sinor, Denis (1976) [1959]. History of Hungary. New York City: Frederick A. Praeger Publishers. ISBN 978-0-83719-024-2.
  • Stavrianos, L. S. (2000) [1958]. Balkans Since 1453 (4th ed.). New York University Press. ISBN 0-8147-9766-0.
  • Sugar, Peter F.; Hanák, Péter; Frank, Tibor, eds. (1994). A History of Hungary. Bloomington, IN: Indiana University Press. ISBN 0-253-20867-X.
  • Várdy, Steven Béla (1997). Historical Dictionary of Hungary. Lanham, MD: Scarecrow Press. ISBN 978-0-81083-254-1.
  • Elekes, Lajos; Lederer, Emma; Székely, György (1961). Magyarország története az őskortól 1526-ig (PDF). Vol. Magyarország története I. Budapest: Tankönyvkiadó.
  • Kristó, Gyula (1998). Magyarország története, 895-1301. Budapest: Osiris.
  • Vékony, Gábor (2000). Dacians, Romans, Romanians. Matthias Corvinus Publishing. ISBN 1-882785-13-4.