A szuezi válság, más néven a második arab–izraeli háború 1956 végén következett be. Ebben a konfliktusban Izrael, az Egyesült Királyság és Franciaország megszálltaEgyiptomot és a Gázai övezetet.Az elsődleges cél a Szuezi-csatorna nyugati ellenőrzésének visszaszerzése és Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök eltávolítása volt, aki államosította a Szuezi-csatorna társaságát.Izrael célja az volt, hogy újra megnyitja a Tiráni-szorost, ^[195] amelyet Egyiptom blokád alá vett.A konfliktus kiéleződött, de az Egyesült Államok , a Szovjetunió és az ENSZ politikai nyomására a megszálló országok kivonultak.Ez a kilépés jelentős megaláztatást jelentett az Egyesült Királyság és Franciaország számára, és ellenkezőleg, megerősítette Nasser pozícióját.^[196]1955-ben Egyiptom hatalmas fegyverüzletet kötött Csehszlovákiával, ami felborította a Közel-Kelet erőegyensúlyát.A válságot az váltotta ki, hogy Nasser 1956. július 26-án államosította a Szuezi Csatorna Társaságot, amely cég elsősorban brit és francia részvényesek tulajdonában volt.Ezzel egyidejűleg Egyiptom blokád alá vette az Akabai-öblöt, ami befolyásolta izraeli hozzáférést a Vörös-tengerhez.Válaszul Izrael, Franciaország és Nagy-Britannia titkos tervet dolgozott ki Sèvresnél, Izrael katonai akciót kezdeményezett Egyiptom ellen, hogy ürügyet adjon Nagy-Britanniának és Franciaországnak a csatorna elfoglalására.A tervben szerepelt az a vád, hogy Franciaország beleegyezett egy atomerőmű építébe Izrael számára.Izrael október 29-én megszállta a Gázai övezetet és az egyiptomi Sínai-félszigetet, ezt követte a brit és francia ultimátum, majd a Szuezi-csatorna menti invázió.Az egyiptomi erőknek, bár végül vereséget szenvedtek, sikerült elzárniuk a csatornát hajók elsüllyesztésével.Később kiderült az invázió terve, amely megmutatta az Izrael, Franciaország és Nagy-Britannia közötti összejátszást.Néhány katonai siker ellenére a csatorna használhatatlanná vált, és a nemzetközi nyomás, különösen az Egyesült Államok részéről, kivonulásra kényszerítette.Eisenhower amerikai elnök erős ellenállása az invázióval szemben a brit pénzügyi rendszert fenyegette.A történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a válság „a világ egyik nagyhatalmaként Nagy-Britannia szerepének végét jelentette”.^[197]A Szuezi-csatorna 1956 októberétől 1957 márciusáig zárva maradt. Izrael elért bizonyos célokat, például a Tiráni-szoroson keresztüli hajózást.A válság számos jelentős eredményhez vezetett: az UNEF békefenntartók ENSZ általi létrehozásához, Anthony Eden brit miniszterelnök lemondásához, Lester Pearson kanadai miniszternek kapott Nobel-békedíjat, és valószínűleg a Szovjetunió magyarországi fellépését ösztönözte.^[198]Nasszer politikailag győztesen került ki, és Izrael felismerte katonai képességeit a Sínai-félsziget meghódítására brit vagy francia támogatás nélkül, valamint a katonai műveleteire gyakorolt ​​nemzetközi politikai nyomás által támasztott korlátok nélkül.