i.e. 538-ban Nagy Kürosz, az Achaemenida Birodalomból, meghódította Babilont, és beépítette a birodalmába.Kiáltványa, Cyrus ediktumja vallásszabadságot biztosított a babiloni uralom alatt állóknak.Ez lehetővé tette a babiloni száműzött zsidóknak, köztük a Zerubábel vezette 50 000 júdeainak, hogy visszatérjenek Júdába, és újjáépítsék Jeruzsálem templomát, amelyet Kr.e. 515 körül fejeztek be.^[80] Ezenkívül ie 456-ban egy másik 5000 fős csoport Ezsdrás és Nehémiás vezetésével visszatért;előbbit a perzsa király bízta meg a vallási szabályok betartatásával, míg az utóbbit kormányzóvá nevezték ki azzal a feladattal, hogy helyreállítsa a város falait.^[81] Jehud, ahogy a régiót ismerték, achaemenida tartomány maradt ie 332-ig.A Tóra végső szövege, amely a Biblia első öt könyvének felel meg, feltehetően a perzsa időszakban (kb. i.e. 450–350) keletkezett, a korábbi szövegek szerkesztése és egységesítése révén.^[82] A visszatérő izraeliták egy arámi írást vettek át Babilonból, amely ma a modern héber írás, és a babiloni naptárhoz hasonló héber naptár valószínűleg ebből az időszakból származik.^[83]A Biblia beszámol a visszatérők, az Első Templom időszakának elitje ^[84] és a Júdában maradók közötti feszültségről.^[85] A hazatérők, akiket valószínűleg a perzsa monarchia támogat, jelentős földbirtokosokká válhattak, azok kárára, akik továbbra is a földet művelték Júdában.A Második Templommal szembeni ellenállásuk azt tükrözheti, hogy a kultuszból való kizárás miatt elveszítik a földtulajdonjogokat.^[84] Júda gyakorlatilag teokráciává vált, amelyet örökös főpapok ^[86] és egy perzsa által kinevezett, gyakran zsidó kormányzó vezettek, akik a rend fenntartásáért és az adófizetésért felelősek.^[87] Lényeges, hogy egy júdeai katonai helyőrséget állomásoztak a perzsák azegyiptomi Asszuán melletti Elephantine-szigeten.