Az Oszmán Birodalom és a Szafavida Perzsia Irakért folytatott harca, amely az 1639-ben megkötött Zuhab-szerződésben csúcsosodik ki, a régió történetének kritikus fejezete, amelyet heves csaták, változó hűség, valamint jelentős kulturális és politikai hatások jellemeznek.Ez az időszak a 16. és 17. század két legerősebb birodalma közötti heves rivalizálást tükrözi, amelyet mind a geopolitikai érdekek, mind a felekezeti különbségek hangsúlyoznak, a szunnita oszmánok és a síita perzsák ellen.A 16. század elején, az I. Iszmáil sah által vezetett Szafavida-dinasztia felemelkedésével Perzsiában, a terepet a hosszan tartó konfliktus előkészítette.A síita iszlámot felkaroló szafavidák közvetlen szembenállásba helyezték magukat a szunnita oszmánokkal.Ez a felekezeti megosztottság vallási hevületet adott az ezt követő konfliktusokhoz.Az 1501-es év jelzi a Szafavida Birodalom létrejöttét, és ezzel a perzsa hadjárat kezdetét a síita iszlám terjesztésére, közvetlenül megkérdőjelezve az oszmán szunnita hegemóniát.A két birodalom első jelentős katonai összecsapására az 1514-es chaldiráni csatában került sor. I. Szelim oszmán szultán Iszmail sah ellen vezette csapatait, ami döntő oszmán győzelmet hozott.Ez a csata nemcsak az oszmán fennhatóságot teremtette meg a térségben, hanem a jövőbeli konfliktusok alaphangját is megadta.A korai visszaesés ellenére a szafavidák nem tántorítottak el, és befolyásuk tovább nőtt, különösen az Oszmán Birodalom keleti részein.Irak a szunnita és síita muszlimok számára egyaránt vallási jelentőségével és stratégiai elhelyezkedésével elsődleges csatatérré vált.1534-ben Szulejmán, az oszmán szultán elfoglalta Bagdadot, és Irakot oszmán ellenőrzés alá vonta.Ez a hódítás jelentős volt, mivel Bagdad nemcsak kulcsfontosságú kereskedelmi központ volt, hanem vallási jelentőséggel is bírt.Irak irányítása azonban a 16. és 17. század során a két birodalom között ingadozott, mivel mindkét félnek sikerült területeket szereznie és elveszítenie különböző katonai hadjáratok során.A szafavidák I. Abbász sah vezetésével jelentős eredményeket értek el a 17. század elején.A katonai vitézségéről és közigazgatási reformjairól ismert I. Abbász 1623-ban visszafoglalta Bagdadot. Ez az elfoglalás a szafavidák szélesebb stratégiájának része volt, hogy visszaszerezzék az oszmánok által elvesztett területeket.Bagdad bukása jelentős csapást mért az oszmánokra, jelképezve a térség megváltozott hatalmi dinamikáját.A Bagdad és más iraki városok feletti ingadozó irányítás egészen a Zuhab-szerződés 1639-es aláírásáig folytatódott. Ez a szerződés, az Oszmán Birodalom IV. Murád szultána és a perzsa Safi Safi közötti mérföldkőnek számító megállapodás, végül véget vetett az elhúzódó konfliktusnak.A Zuhab-szerződés nemcsak új határt hozott létre az oszmán és a szafavida birodalom között, hanem jelentős hatással volt a régió demográfiai és kulturális tájára is.Hatékonyan elismerte az oszmán uralmat Irak felett, a határt a Zagrosz-hegység mentén húzták meg, amely meghatározta a mai határt Törökország és Irán között.