A Velencei Albánia a Velencei Köztársaság több birtokának hivatalos elnevezése volt az Adriai-tenger délkeleti részén, amely elsősorban a mai dél-Montenegró és részben Albánia északi részének part menti területeit foglalta magában.A velencei uralom alatt ezeken a vidékeken több jelentős területi változás következett be, 1392-től 1797-ig. A 15. század végére az Oszmán Birodalom terjeszkedése következtében Észak-Albánia fő birtokai elvesztek.Ennek ellenére a velenceiek nem akartak lemondani az albán partokkal kapcsolatos formális igényeikről, és hivatalosan is használatban maradt a Velencei Albánia kifejezés, amely a megmaradt velencei birtokokat jelölte a tengerparti Montenegróban, a Kotori-öböl körül.Ebben az időszakban virágzott az albán kalózkodás.Ezek a régiók a Velencei Köztársaság 1797-es bukásáig a velencei uralom alatt maradtak. A Campo Formio-i békeszerződéssel a régió a Habsburg-monarchiához került.