A bolgár nacionalizmus a 19. század elején jelent meg olyan nyugati eszmék hatására, mint a liberalizmus és a nacionalizmus, amely a francia forradalom után szivárgott be az országba, többnyire Görögországon keresztül.Az 1821-ben indult görög felkelés az oszmánok ellen a kis bolgár iskolázottságra is hatással volt.A görög befolyást azonban korlátozta az általános bolgár neheztelés a bolgár egyház görög irányítása miatt, és a független bolgár egyház újjáélesztéséért folytatott küzdelem volt az, amely először váltotta ki a bolgár nacionalista érzelmeket.1870-ben egy bolgár exarchátust hozott létre egy cégán, és az első bolgár exarcha, I. Antim lett a feltörekvő nemzet természetes vezetője.A konstantinápolyi pátriárka erre a bolgár exarchátus kiközösítésével reagált, ami megerősítette függetlenségi akaratukat.Az Oszmán Birodalomból való politikai felszabadulásért folytatott harc a Bolgár Forradalmi Központi Bizottsággal és a Belső Forradalmi Szervezettel szemben, amelyet olyan liberális forradalmárok vezettek, mint Vaszil Levszki, Hriszto Botev és Ljuben Karavelov.1876 ​​áprilisában a bolgárok fellázadtak az áprilisi felkelésben.A lázadás rosszul volt megszervezve, és a tervezett időpont előtt kezdődött.Nagyrészt Plovdiv vidékére korlátozódott, bár Észak-Bulgária, Macedónia és Szliven körzetei is részt vettek benne.A felkelést az oszmánok leverték, és a területen kívülről hozták be az irreguláris csapatokat (bashi-bazouk).Számtalan falut raboltak ki, és emberek tízezreit mészárolták le, többségük a felkelő Batak, Perushtitsa és Bratsigovo városokban, mind Plovdiv környékén.A mészárlások széles körű nyilvános reakciót váltottak ki a liberális európaiak körében, mint például William Ewart Gladstone, aki kampányt indított a „bolgár borzalmak” ellen.A kampányt számos európai értelmiségi és közéleti személyiség támogatta.A legerősebb reakció azonban Oroszországból érkezett.Az áprilisi felkelés által Európában kiváltott hatalmas közfelháborodás a nagyhatalmak konstantinápolyi konferenciájához vezetett 1876–77-ben.