Az 1965-ös indo-pakisztáni háború, más néven a második India- pakisztáni háború, több szakaszban bontakozott ki, és kulcsfontosságú események és stratégiai változások jellemezték.A konfliktus a Dzsammu és Kasmír körüli régóta tartó vitából eredt.A pakisztáni Gibraltár-hadműveletet követően 1965 augusztusában eszkalálódott, ^[40] amelynek célja az volt, hogy beszivárogjanak az erők Dzsammuba és Kasmírba, hogy kiváltsák az indiai uralom elleni lázadást.^[41] A hadművelet felfedezése megnövekedett katonai feszültséghez vezetett a két ország között.A háborúban jelentős katonai összecsapások zajlottak, köztük a második világháború óta a legnagyobb harckocsicsata.India és Pakisztán egyaránt felhasználta szárazföldi, légi és tengeri erőit.A háború során jelentős műveletek közé tartozott a pakisztáni Sivatagi Hawk hadművelet és India ellentámadása a Lahore-i fronton.Az Asal Uttar-i csata kritikus pont volt, ahol az indiai erők súlyos veszteségeket okoztak Pakisztán páncéloshadosztályának.A pakisztáni légierő a túlerő ellenére is eredményesen teljesített, különösen Lahore és más stratégiai helyek védelmében.A háború 1965 szeptemberében a Szovjetunió és az Egyesült Államok diplomáciai beavatkozását és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 211. számú határozatának elfogadását követően tűzszünettel tetőzött. A Taskenti Nyilatkozat ezt követően hivatalossá tette a tűzszünetet.A konfliktus végére India nagyobb területet birtokolt Pakisztán területén, főleg olyan termékeny régiókban, mint Sialkot, Lahore és Kasmír, míg Pakisztán előnye elsősorban a Szindh-szel szembeni sivatagi régiókban és a kasmíri Chumb szektor közelében volt.A háború jelentős geopolitikai változásokhoz vezetett a szubkontinensen, Indiában és Pakisztánban is árulás érzése támadt korábbi szövetségeseik, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság támogatásának hiánya miatt.Ez az elmozdulás azt eredményezte, hogy India és Pakisztán szorosabb kapcsolatokat alakított ki a Szovjetunióval, illetveKínával .A konfliktus mindkét nemzet katonai stratégiájára és külpolitikájára is mély hatást gyakorolt.Indiában a háborút gyakran stratégiai győzelemnek tekintik, ami változásokhoz vezet a katonai stratégiában, a hírszerzésben és a külpolitikában, különös tekintettel a Szovjetunióval való szorosabb kapcsolatra.Pakisztánban a háborúra a légierő teljesítménye miatt emlékeznek, és a Védelmi Napként emlékeznek meg.Ez azonban a katonai tervezés és a politikai eredmények kritikus értékeléséhez is vezetett, valamint a gazdasági feszültségek és a megnövekedett feszültségek Kelet-Pakisztánban.A háború narratívája és megemlékezése Pakisztánban vita tárgyát képezte.