Az alapvető fogyasztási cikkek áremelkedése váltotta ki az 1970-es lengyel tiltakozást. Decemberben zavargások és sztrájkok voltak a balti-tengeri kikötővárosokban, Gdańskban, Gdyniában és Szczecinben, amelyek az országban uralkodó élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos mélységes elégedetlenséget tükrözték.A gazdaság élénkítésére a Gierek-rezsim 1971-től széles körű reformokat vezetett be, amelyek nagyarányú külföldi hitelfelvétellel jártak.Ezek a lépések kezdetben a fogyasztói feltételek javulását eredményezték, de néhány év múlva a stratégia visszafelé sült el, és a gazdaság leromlott.Edward Giereket hibáztatták a szovjetek, amiért nem követte „testvéri” tanácsaikat, nem támasztotta alá a kommunista pártot és a hivatalos szakszervezeteket, és nem engedte „antiszocialista” erők megjelenését.1980. szeptember 5-én Giereket Stanisław Kania váltotta fel a PZPR első titkáraként.A megalakuló munkásbizottságok küldöttei Lengyelország egész területéről szeptember 17-én Gdańskban gyűltek össze, és úgy döntöttek, hogy egyetlen nemzeti szakszervezeti szervezetet hoznak létre „Szolidaritás” néven.1981 februárjában Wojciech Jaruzelski tábornok védelmi miniszter vette át a miniszterelnöki posztot.Mind a Szolidaritás, mind a kommunista párt súlyosan kettészakadt, és a szovjetek elvesztették türelmüket.Kaniát a júliusi pártkongresszuson újraválasztották, de a gazdaság összeomlása folytatódott, és az általános rendetlenség is.Az első Szolidaritás Nemzeti Kongresszuson 1981. szeptember–októberben Gdańskban Lech Wałęsát a szavazatok 55%-ával választották meg a szakszervezet országos elnökévé.Felhívást intéztek a többi kelet-európai ország dolgozóihoz, hogy kövessék a Szolidaritás nyomdokait.A szovjetek számára az összejövetel "szocialista és szovjetellenes orgia" volt, és a lengyel kommunista vezetők, egyre inkább Jaruzelski és Czesław Kiszczak tábornok vezetésével, készek voltak erőszakot alkalmazni.1981 októberében Jaruzelskit a PZPR első titkárává nevezték ki.A plénum 180-4 arányban szavazott, és megtartotta kormányzati pozícióit.Jaruzelski azt kérte a parlamenttől, hogy tiltsa be a sztrájkokat és engedélyezze számára rendkívüli jogkörök gyakorlását, de amikor egyik kérésnek sem adták helyt, úgy döntött, hogy mégis folytatja terveit.