A harmadik koalíció háborúja

1802 márciusában Franciaország és Nagy-Britannia megállapodott az Amiens-i Szerződés értelmében az ellenségeskedés beszüntetéséről.Tíz év után először egész Európában béke uralkodott.Sok probléma azonban továbbra is fennállt a két fél között, ami egyre nehezebbé tette a szerződés végrehajtását.Bonaparte dühös volt, amiért a brit csapatok nem evakuálták Málta szigetét.A feszültség csak fokozódott, amikor Bonaparte expedíciós erőt küldött, hogy visszaállítsa az irányítást Haiti felett.Az ezekben a kérdésekben elhúzódó hajthatatlanság miatt Nagy-Britannia 1803. május 18-án hadat üzent Franciaországnak, annak ellenére, hogy Bonaparte végül elfogadta Málta britek általi megszállását.A születőben lévő Harmadik Koalíció 1804 decemberében jött létre, amikor fizetés fejében angol-svéd megállapodást írtak alá, amely lehetővé tette a britek számára, hogy Svéd-Pomerániát katonai bázisként használják Franciaország ellen.

Napóleon tervezett inváziója az Egyesült Királyságban a Harmadik Koalíció háborújának kezdetén, bár soha nem valósult meg, nagy hatással volt a brit haditengerészeti stratégiára és Délkelet-Anglia partjainak megerősítésére.Már 1796-ban megtörténtek a francia kísérletek Írország lerohanására az Egyesült Királyság destabilizálása vagy Nagy-Britannia felé vezető lépcsőként. 1803 és 1805 között egy új, 200 000 fős hadsereget gyűjtöttek össze, az Armée des côtes de l'Océan néven. és Boulogne-ban, Bruges-ben és Montreuil-ban edzett.Az inváziós uszályokból álló nagy "Nemzeti Flottilla" épült a Csatorna kikötőiben Franciaország és Hollandia partjai mentén Étaplestől Flushingig, és Boulogne-ban gyűlt össze.Ezeket az előkészületeket az 1803-as Louisiana Purchase finanszírozta, amelynek során Franciaország 50 millió francia frank (11 250 000 dollár) fizetése fejében átengedte hatalmas észak-amerikai területeit az Egyesült Államoknak .A teljes összeget a tervezett invázióra költötték.

Mivel az 1803. május 18-i háború kitörése után Napóleon képtelen volt elküldeni a kért masszív erősítést a britekkel, a Királyi Haditengerészet azonnal Sir John Duckworth vezetése alatt álló századot küldött ki Jamaicából, hogy cirkáljon a régióban, hogy megszüntesse a kommunikációt a francia előőrsök és hogy elfogják vagy megsemmisítsék a kolónián állomásozó francia hadihajókat.A Saint-Domingue-i ​​blokád nemcsak a francia erőket szakította ki a Franciaországból érkező erősítésektől és utánpótlásoktól, hanem azt is jelentette, hogy a britek elkezdték fegyverrel ellátni a haitiakat.

A Grande Armée-t 1804-ben alapították a L'Armée des côtes de l'Océan-ból (Az Óceánpartok Hadserege), egy több mint 100 000 fős haderőből, amelyet Napóleon gyűjtött össze Nagy-Britannia tervezett inváziójára.Napóleon később bevetette a hadsereget Kelet-Európába, hogy megszüntesse Ausztria és Oroszország együttes fenyegetését, amelyek a Franciaország elleni harmadik koalíció részét képezték.Ezt követően a Grande Armée nevet használták az 1805-ös és 1807-es hadjáratokban bevetett fő francia hadseregre, ahol kivívta tekintélyét, majd 1812-ben, 1813–14-ben és 1815-ben. A gyakorlatban azonban a Grande Armée kifejezést használják. angolul Napóleon hadjáratai során összegyűjtött összes multinacionális erőre utal.Megalakulásakor a Grande Armée hat hadtestből állt Napóleon marsalljainak és rangidős tábornokainak parancsnoksága alatt.Amikor 1805 végén az osztrák és az orosz hadsereg megkezdte Franciaország megszállásának előkészületeit, a Grande Armée-t gyorsan átparancsolták a Rajnán át Dél-Németországba, ami Napóleon ulmi és austerlitzi győzelméhez vezetett.A francia hadsereg nőtt, amikor Napóleon átvette a hatalmat Európa-szerte, csapatokat toborozva a megszállt és szövetséges országokból;az orosz hadjárat kezdetén 1812-ben érte el az egymillió fős csúcsot, a Grande Armée pedig elérte a 413 000 francia katonát, akik részt vesznek az invázióban, és a teljes inváziós haderő meghaladja a 600 000 főt a külföldi újoncokkal együtt. .A Grande Armée mérete és multinacionális összetétele mellett innovatív formációiról, taktikájáról, logisztikájáról és kommunikációjáról is ismert volt.Ellentétben a legtöbb akkori fegyveres erővel, szigorúan meritokratikus alapon működött;míg a legtöbb köteléket francia tábornokok irányították, kivéve a lengyel és az osztrák hadtestet, a legtöbb katona osztálytól, vagyontól vagy nemzeti származástól függetlenül feljutott a ranglétrán.

A francia dragonyosok titokban átkeltek a Rajnán, körülvették házát és Strasbourgba (1804. március 15.), majd onnan a Párizs melletti Château de Vincennes-be vitték, ahol sietve összehívták a Hulin tábornok vezette francia ezredesekből álló katonai bizottságot, hogy megpróbálja elítélni. .A herceget főként azzal vádolták, hogy fegyvert viselt Franciaország ellen a késői háborúban, és részt akart venni az akkor Franciaország ellen javasolt új koalícióban.A Hulin elnökletével működő katonai bizottság kidolgozta az elítélő aktust, amelyre Anne Jean Marie René Savary parancsára buzdítottak, akit a herceg megölésére vonatkozó utasítással bíztak meg.Savary minden esélyt megakadályozott az elítélt és az első konzul közötti interjúban, és március 21-én a herceget lelőtték a várárokban, egy már előkészített sír közelében.A Gendarmes d'élite egy szakasza irányította a kivégzést.Enghien kivégzése feldühítette a királyi udvarokat Európa-szerte, és a Harmadik Koalíció háborújának kitörésének egyik politikai tényezőjévé vált.

A konzulátus ideje alatt Napóleon több királypárti és jakobinus merénylettel is szembesült, köztük a Conspiration des poignards (Tőr összeesküvés) 1800 októberében és a Rue Saint-Nicaise telek két hónappal később.1804 januárjában rendőrsége egy merényletet tárt fel ellene, amelyben Moreau is részt vett, és amelyet feltehetően a Bourbon család, Franciaország egykori uralkodói támogattak.Talleyrand tanácsára Napóleon elrendelte Enghien hercegének elrablását, megsértve ezzel Baden szuverenitását.A herceget egy titkos katonai per után gyorsan kivégezték.Hatalmának kiterjesztésére Napóleon ezekkel a merényletekkel igazolta a római mintán alapuló birodalmi rendszer létrehozását.Úgy vélte, hogy a Bourbon-helyreállítás nehezebb lenne, ha családja utódlása belekerülne az alkotmányba.Az újabb népszavazást követően Napóleont több mint 99 százalékos szavazattal választották meg a franciák császárává.Napóleont 1804. május 18-án a szenátus császárrá kiáltotta ki, majd 1804. december 2-án a párizsi Notre-Dame de Paris székesegyházban Napóleon koronájával a franciák császárává koronázták.

A Királyi Haditengerészet elemei a napóleoni háborúk idején haditengerészeti támadást hajtottak végre Boulogne megerősített francia kikötőjében.A korszak hagyományos haditengerészeti támadásaitól az amerikai származású feltaláló, Robert Fulton által az Admiralitás támogatásával gyártott új felszerelések széles skálájával tért el.Ambiciózus céljai ellenére a támadás csekély anyagi kárt okozott a kikötőben horgonyzó francia flottában, de talán hozzájárult a franciákban a defetizmus fokozódásához, hogy esélyeik vannak átkelni a La Manche csatornán a Királyi Haditengerészettel szemben és vízre bocsátani. az Egyesült Királyság sikeres inváziója .

A Santa Maria-fok-i csata a dél-portugáliai partoknál lezajlott haditengerészeti ütközet volt, amelyben a Graham Moore Commodore parancsnoksága alatt álló brit század békeidőben megtámadta és legyőzte a Don José de Bustamante y Guerra dandártábornok által irányított spanyol századot. .Az akció eredményekéntSpanyolország 1804. december 14-én hadat üzent Nagy-Britanniának

1804 decemberében egy angol-svéd megállapodás a Harmadik Koalíció létrehozásához vezetett.Az ifjabb William Pitt brit miniszterelnök 1804-ben és 1805-ben diplomáciai tevékenységet folytatva új koalíciót alakított Franciaország ellen.A britek és az oroszok közötti kölcsönös gyanakvás több francia politikai hibával szemben enyhült, és 1805 áprilisára az első kettő aláírta a szövetségi szerződést.Miután a közelmúltban kétszer vereséget szenvedett Franciaországtól, és bosszút állt, Ausztria is csatlakozott a koalícióhoz néhány hónappal később.Az angol-orosz szövetség kinyilvánított célja az volt, hogy Franciaországot az 1792-es határaira redukálják.Ausztria, Svédország és Nápoly végül csatlakozott ehhez a szövetséghez, Poroszország pedig ismét semleges maradt.

AzOlasz Királyság 1805. március 17-én született, amikor az Olasz Köztársaságból, amelynek elnöke Bonaparte Napóleon lett az Olasz Királyság, ugyanazzal az emberrel, mint Olaszország királya, és a 24 éves Eugène de Beauharnais alkirályával.I. Napóleont május 23-án a milánói Duomo di Milano-ban Lombardia Vaskoronájával koronázták meg.A címe "a franciák császára és Olaszország királya" volt, ami megmutatta ennek az olasz királyságnak a fontosságát számára.

Julien Cosmao kapitány vezetésével francia-spanyol haderőt küldtek ki, hogy visszafoglalják a Fort-de-France-ba vezető öböl bejáratánál fekvő Diamond Rockot az azt több mint egy évvel korábban megszálló brit erőktől.A britek, akiknek nem volt elegendő víz és lőszer, végül több napos tűzvész után tárgyaltak a szikla átadásáról.Villeneuve visszafoglalta a sziklát, de a támadás napján a Didon fregatt Napóleon parancsával megérkezett.Villeneuve parancsot kapott, hogy vegye át erejét és támadja meg a brit birtokokat, mielőtt érvényben visszatérne Európába, remélhetőleg időközben Ganteaume flottája is csatlakozik hozzá.Mostanra azonban készletei olyan alacsonyak voltak, hogy alig tudott többet megkísérelni, mint néhány kisebb brit szigetet zaklatni.

A Robert Calder admirális vezette brit flotta határozatlan tengeri csatát vívott a Nyugat-Indiából visszatérő egyesített francia-spanyol flotta ellen.Mivel nem sikerült megakadályozni Pierre de Villeneuve francia admirális flottájának a Ferrol századhoz való csatlakozását, és megütni azt a megrázó csapást, amely megszabadította volna Nagy-Britanniát az invázió veszélyétől, Calder később hadbíróság elé került, és súlyos megrovásban részesítették kudarca miatt. elkerülve az eljegyzés július 23-i és 24-i megújítását.Ugyanakkor Villeneuve úgy döntött, hogy nem megy tovább Brestbe, ahol flottája csatlakozhatott volna más francia hajókhoz, hogy megtisztítsa a La Manche csatornát a Nagy-Britannia elleni invázió előtt.

Mack tábornok úgy vélte, hogy az osztrák biztonság azon támaszkodott, hogy lezárják a dél-németországi Fekete-erdő hegyvidéki területén átívelő szakadékokat, amelyek a francia függetlenségi háborúk hadjáratai során sok harcnak voltak tanúi.Mack úgy vélte, hogy Közép-Németországban nem lesz akció.Mack úgy döntött, hogy Ulm városát teszi védelmi stratégiája középpontjába, amely a franciák visszaszorítását követelte, amíg a Kutuzov vezette oroszok meg nem érkeznek, és megváltoztatják a Napóleon elleni esélyeket.Ulmot az erősen megerősített Michelsberg magaslat védte, így Macknek azt a benyomást keltette, hogy a város gyakorlatilag bevehetetlen a külső támadásoktól.Végzetesen az Aulic Tanács úgy döntött, hogy Észak-Olaszországot teszi a Habsburgok fő hadműveleti színterévé.Károly főherceg 95 000 katonát kapott, és arra utasították, hogy az Adige folyón keljen át Mantovával, Peschiera-val és Milánóval.János főherceg 23 000 katonát kapott, és megparancsolta, hogy biztosítsa Tirolt, miközben összekötőként szolgált testvére, Károly és unokatestvére, Ferdinánd között;az utóbbi 72 000 fős haderejét, amelynek meg kellett támadnia Bajorországot és megtartani a védelmi vonalat Ulmnál, hatékonyan Mack irányította.Az osztrákok külön hadtesteket is leválasztottak, hogy a svédekkel Pomerániában és a britekkel Nápolyban szolgáljanak, bár ezek célja a franciák elhomályosítása és erőforrásaik eltérítése volt.

1805 augusztusának elején Napóleon feladta azt a tervét, hogy a La Manche csatornán át megtámadja Nagy-Britanniát.Ehelyett úgy döntött, hogy hadseregét a csatorna partjáról Dél-Németországba helyezi, hogy szétverje az osztrák hadsereget.Az Aulici Tanács úgy gondolta, hogy Napóleon ismét lecsap Olaszországba.A kidolgozott kémhálózatnak köszönhetően Napóleon tisztában volt vele, hogy az osztrákok Olaszországban telepítették a legnagyobb hadseregüket.A császár azt kívánta, hogy Károly főherceg serege ne befolyásolhassa a dél-németországi eseményeket.Napóleon elrendelte, hogy 210 000 francia katonát indítsanak kelet felé a boulogne-i táborokból, és beburkolják Mack tábornok leleplezett osztrák hadseregét, ha az továbbra is a Fekete-erdő felé vonul.Eközben Murat marsall lovassági képernyőket vezetett a Fekete-erdőn keresztül, hogy az osztrákokat azzal tévessze meg, hogy a franciák egy közvetlen nyugat-kelet tengelyen haladnak előre.Remélte, hogy novemberben az osztrák fővárosban, Bécsben lehet, mielőtt az orosz hadsereg megjelent a színen.

A Bonaparte Napóleon vezette francia Grande Armée 210 000 katonával hét hadtestbe szerveződött, és abban reménykedett, hogy kiüti az osztrák hadsereget egy sor francia és bajor katonai manőverben és csatában, amelynek célja, hogy Mack tábornok vezette osztrák hadsereget a Dunában megelőzze az oroszok előtt. erősítés érkezhet.Az ulmi hadjáratot a stratégiai győzelem példájának tekintik, bár Napóleonnak valóban elsöprő fölénye volt.A kampányt komolyabb csata nélkül nyerték meg.Az osztrákok ugyanabba a csapdába estek, amelyet Napóleon a marengói csatában állított, de Marengóval ellentétben a csapda sikerrel működött.Mindent azért csináltak, hogy megzavarják az ellenséget.

Bonaparte Napóleon császár elindította 200 000 fős nagy hadseregét a Rajnán túl.Ez a hatalmas manővertömeg dél felé fordult, és Karl Freiherr Mack von Leiberich tábornok ulmi koncentrációjától keletre (vagyis mögötte) kelt át a Dunán.Nem tudva a rá nehezedő erőről, Mack a helyén maradt, miközben Napóleon hadteste délre vonult át a Dunán, átvágva a Béccsel való kommunikációs vonalait.A wertingeni csatában (1805. október 8.) a Joachim Murat és Jean Lannes marsallok vezette birodalmi francia erők megtámadták a Feldmarschall-Leutnant Franz Xaver von Auffenberg parancsnoksága alatt álló kis osztrák hadtestet.Ez az akció, az ulmi hadjárat első csatája egyértelmű francia győzelmet eredményezett.Az osztrákokat megtizedelték, szinte teljes haderejüket elvesztették, ebből 1000-2000 fogoly.

A hadosztálytábornok Jean-Pierre Firmin Malher francia hadosztálya megpróbált elfoglalni egy Duna-átkelőhelyet Günzburgnál a Feldmarschall-Leutnant Karl Mack von Lieberich vezette Habsburg osztrák hadsereggel szemben.Malher hadosztályának sikerült elfoglalnia egy hidat, és meg kellett tartania az osztrák ellentámadásokkal szemben.

Harcolt Ulm-Jungingennél, Ulmtól északra, a Dunánál a francia és az osztrák csapatok között.A Haslach-Jungingeni csata Napóleon terveire gyakorolt ​​hatásai nem teljesen világosak, de a császár végre meggyőződhetett arról, hogy az osztrák hadsereg többsége Ulmban összpontosult.

A Michel Ney vezette francia erők szétverik a Johann Sigismund Riesch vezette osztrák hadtestet.Ez a vereség oda vezetett, hogy az osztrák hadsereg nagy részét Bonaparte Napóleon francia császár hadserege Ulm erődjébe fektette, míg más alakulatok keletre menekültek.A kampány ezen a pontján az osztrák parancsnokság teljes zavarban volt.Ferdinánd nyíltan szembeszállt Mack parancsnoki stílusával és döntéseivel, azzal vádolva, hogy az utóbbi napjait azzal töltötte, hogy egymásnak ellentmondó parancsokat írt, amelyek miatt az osztrák hadsereg ide-oda vonult.Október 13-án Mack két oszlopot küldött Ulmból az északi kitörésre készülve: az egyik Reisch tábornok vezetésével Elchingen felé tartott, hogy ott biztosítsa a hidat, a másik pedig Werneck alatt észak felé indult a nehéztüzérség nagy részével.

Az 1805. október 16–19-i ulmi csata ütközések sorozata volt az ulmi hadjárat végén, amely lehetővé tette I. Napóleon számára, hogy minimális veszteségekkel csapdába ejtsen egy egész osztrák hadsereget Karl Freiherr Mack von Leiberich parancsnoksága alatt. megadja magát Ulm közelében a bajor választófejedelemségben.Október 16-án Napóleon körülvette Mack teljes seregét Ulmban, majd három nappal később Mack megadta magát 25 000 emberrel, 18 tábornokkal, 65 fegyverrel és 40 zászlóval.Az ulmi győzelem nem vetett véget a háborúnak, mivel a Kutuzov vezette nagy orosz hadsereg még mindig Bécs közelében volt.Az oroszok északkeletre vonultak vissza, hogy erősítést várjanak, és csatlakozzanak a túlélő osztrák egységekhez.A franciák követték és november 12-én elfoglalták Bécset.

Az André Masséna parancsnoksága alatt álló olaszországi francia hadsereg Károly főherceg, Teschen hercege vezette osztrák hadsereggel harcolt.A nap végére Massena elfoglalt egy hídfőt az Adige folyó keleti partján, visszaszorítva a védekező csapatokat Josef Philipp Vukassovich vezetésével.

Napóleon haditengerészeti terve 1805-ben az volt, hogy a francia és spanyol flották a Földközi-tengeren és Cádizban áttörjék a blokádot, és egyesüljenek Nyugat-Indiában.Ezután visszatérnek, segítik a breszti flottát a blokádból való kilábalásban, és együtt megtisztítják a Királyi Haditengerészet hajóinak La Manche csatornáját, biztosítva a biztonságos áthaladást az inváziós bárkák számára.A terv papíron jónak tűnt, de a háború előrehaladtával Napóleon járatlansága a haditengerészeti stratégiában és a meggondolatlan haditengerészeti parancsnokok továbbra is üldözték a franciákat.A szövetséges flotta Villeneuve francia admirális parancsnoksága alatt 1805. október 18-án kihajózott a dél-spanyolországi Cádiz kikötőjéből. Lord Nelson admirális vezette brit flottával találkoztak az Atlanti-óceán mentén, amelyet a közelmúltban állítottak össze ennek a veszélynek a leküzdésére. Spanyolország délnyugati partja, a Trafalgar-fok mellett.A trafalgari csata a brit királyi haditengerészet és a francia és spanyol haditengerészet egyesített flottája közötti haditengerészeti összecsapás volt a Harmadik Koalíció háborúja során.

A hír, hogy I. Napóleon császár az ulmi hadjáratban lerombolta a fő osztrák hadsereget, végül október 28-án eljutott Massénába, és parancsot adott ki az osztrák hadsereg elleni azonnali offenzívára Észak-Olaszországban.Átkelve az Adige folyón Duhesme, Gardanne és Gabriel Jean Joseph Molitor hadosztályaival, és maga mögött hagyva Jean Mathieu Seras hadosztályát, hogy fedezze Veronát, Masséna azt tervezte, hogy az osztrákok által ellenőrzött területre költözik.Károly osztrák-tescheni főherceg, aki nagyon tisztában volt Ulm elestének szörnyű következményeivel, Bécs felé indult, hogy megerősítse az osztrák hadsereg maradványait és kapcsolatot teremtsen az oroszokkal.Azonban, hogy elkerülje Masséna embereit, úgy döntött, hirtelen megfordul, és szembeszáll a franciákkal, remélve, hogy legyőzésükkel biztosítja a Belső-Ausztria felé vezető menet sikerét.A csata tehát jelentős stratégiai győzelem volt a franciák számára, mert lehetővé tette számukra, hogy szorosan követhessék az osztrák hadsereget, és számos összecsapásban folytonosan zaklatsák azt, miközben az visszaesett Belső-Ausztria felé.Masséna ezzel késleltette Károlyt, és megakadályozta, hogy csatlakozzon a Duna seregéhez, ami nagyban befolyásolta a háború kimenetelét.A történészek nem értenek egyet abban, hogy Caldiero francia taktikai győzelem, osztrák taktikai győzelem vagy döntetlen volt.

Az Ortegal-fok-i csata a trafalgari hadjárat utolsó akciója volt, és a Királyi Haditengerészet egy osztaga és a flotta maradványa között vívtak, amelyet korábban a trafalgari csatában veszítettek el.1805. november 4-én történt az Ortegal-fok mellett, Spanyolország északnyugati részén, és Sir Richard Strachan kapitány legyőzte és elfogta a Pierre Dumanoir le Pelley ellentengernagy vezette francia századot.Néha Strachan akciójaként is emlegetik.

Az amstetteni csata kisebb ütközet volt, amikor a visszavonuló orosz-osztrák csapatokat Mihail Kutuzov vezetésével Joachim Murat marsall lovassága és Jean Lannes marsall hadtestének egy része feltartóztatta.Pjotr ​​Bagration védekezett az előrenyomuló francia csapatok ellen, és megengedte az orosz csapatok visszavonulását.Ez volt az első olyan harc, amelyben az orosz hadsereg jelentős része a szabadban szembeszállt jelentős számú francia csapattal.Az orosz-osztrák csapatok összlétszáma 6700 fő körül mozgott, míg a francia csapatok száma nagyjából 10 000 fő volt.Az orosz-osztrák erők több veszteséget szenvedtek, de így is sikeresen visszavonultak.

Csak Michael von Kienmayer és Franz Jellacic hadteste menekült meg a napóleoni Grande Armée elől.Miközben Kienmayer hadoszlopai kelet felé menekültek, november 5-én az amstetteni csatában utóvédakcióba csatlakoztak az Orosz Birodalom hadseregének elemeihez.Néhány nappal később Davout III. hadteste utolérte Merveldt hadosztályát Mariazellben.Az osztrák katonákat, akiknek a morálja megrendült a folyamatos visszavonulástól, rövid küzdelem után elűzték.

Dürensteinnél az orosz és osztrák csapatok egyesített hadereje csapdába esett egy francia hadosztályt, amelynek parancsnoka Théodore Maxime Gazan volt.A francia hadosztály az újonnan létrehozott VIII. hadtest, az úgynevezett Corps Mortier része volt Édouard Mortier parancsnoksága alatt.Az osztrákok Bajorországból való visszavonulása során Mortier túlterhelte három hadosztályát a Duna északi partja mentén.Mihail Kutuzov, a koalíciós haderő parancsnoka rávette Mortier-t, hogy küldje csapdába a gázai hadosztályt, és a francia csapatok egy völgybe kerültek két orosz hadoszlop között.A Pierre Dupont de l'Étang parancsnoksága alatt álló második hadosztály időben érkező mentette meg őket.A csata az éjszakába nyúlt, majd mindkét fél győzelmet aratott.A franciák a résztvevők több mint egyharmadát veszítették el, a gázai részleg pedig 40 százalék feletti veszteséget szenvedett el.Az osztrákok és az oroszok is súlyos veszteségeket szenvedtek – közel 16 százalékot –, de a legjelentősebb talán Johann Heinrich von Schmitt, Ausztria egyik legtehetségesebb vezérkari főnökének halála volt.

Az 1805. októberi ulmi hadjárat katasztrofális volt Ausztria számára: csak Michael von Kienmayer és Franz Jellacic hadteste menekült meg a napóleoni Grande Armée elkerítéséből és fogságából.Míg Kienmayer csapatai kelet felé, Bécs felé vonultak vissza, Jellacic számára az egyetlen menekülési útvonal dél felé vezetett.Ahogy Napóleon hadtesteinek egy része délre vonult az Alpokba, és Károly főherceg osztrák hadserege, Teschen hercege kivonult Olaszországból, Jellacic hadereje el volt vágva Ausztria többi részétől.Egy figyelemre méltó utazás során lovassága Csehország felé indult, és elkerülte az elfogást.Augereau későn érkező hadteste azonban beköltözött a Vorarlbergbe, és számos összecsapás után csapdába ejtette Jellacic gyalogságát Dornbirnnél.A Pierre Augereau marsall vezette VII. francia hadtest a Franz Jellacic vezette osztrák haderővel állt szemben.Jellacic, a Boden-tó (Bodensee) közelében elszigetelve nagy számú francia csapattól, feladta parancsnokságát.

Kutuzov orosz hadserege Napóleon francia hadserege előtt visszavonult a Dunától északra.1805. november 13-án Murat és Lannes marsallok, akik a francia elővédet irányították, elfoglaltak egy Duna hidat Bécsben, hamisan azt állították, hogy fegyverszünetet írtak alá, majd felrohanták a hidat, miközben az őrök elzavarták.Miután több francia támadást is elviselt, és körülbelül hat órán át betöltötte a pozíciót, Bagrationt kiűzték, és szakképzett és szervezett visszavonulást hajtott végre, hogy visszavonuljon északkeletre, hogy csatlakozzon a fő orosz hadsereghez.Ügyes védekezése a túlerővel szemben sikeresen késleltette a franciákat ahhoz, hogy Kutuzov és Buxhowden orosz erői 1805. november 18-án Brünnnél (Brünn) egyesüljenek.

Károly főherceg, Teschen herceg főserege Ulm híre után megkezdte a kivonulást Észak-Olaszországból, és János osztrák főherceg kisebb hadserege kivonult Tirol megyéből.A zűrzavarban Rohan dandárja elvált John seregétől.Először Rohan megpróbált csatlakozni Károly hadseregének egy részéhez.Ennek sikertelensége miatt emberei délre költöztek, hogy csatlakozzanak Velence osztrák helyőrségéhez.Egy epikus menet után Rohan brigádja sarokba került Velencétől.Az olaszországi francia hadsereg két hadosztálya szembeszállt a Louis Victor de Rohan-Guéméné herceg vezette osztrák dandárral.Az osztrákok figyelemre méltó menetet tettek az Alpok mélyéről Észak-Olaszország síkságára.De Jean Reynier és Laurent Gouvion Saint-Cyr hadosztályai közé került Rohan, miután nem tudta kiharcolni a kijutást, feladta parancsnokságát.

Az austerlitzi csata a napóleoni háborúk egyik legfontosabb és legdöntőbb csatája volt.A széles körben Napóleon által elért legnagyobb győzelemnek nevezett francia haderő legyőzte az I. Sándor császár és II. Ferenc római császár által vezetett nagyobb orosz és osztrák hadsereget.Austerlitz gyorsan véget vetett a Harmadik Koalíció háborújának, és a hónap végén az osztrákok aláírták a Pressburgi Szerződést.

Abban az időben a Cape Colony a Batávi Köztársasághoz, egy francia vazallushoz tartozott.Mivel a Fokföld körüli tengeri útvonal fontos volt a britek számára, úgy döntöttek, hogy elfoglalják a gyarmatot, hogy megakadályozzák, hogy az – és a tengeri útvonal – is francia irányítás alá kerüljön.1805 júliusában brit flottát küldtek Fokföldre, hogy megelőzzék azokat a francia csapatokat, amelyeket Napóleon küldött a fokföldi helyőrség megerősítésére.A brit győzelem után békét kötöttek a Woodstock-i Szerződésfa alatt.Megalapította a brit uralmat Dél-Afrikában, aminek a tizenkilencedik és a huszadik században számos következménye volt a régióban.

A vonal francia és brit hajóiból álló századok harcoltak a franciák által megszállt spanyol gyarmati főkapitányság, a karibi Santo Domingo főkapitányságának déli partjainál.A Corentin-Urbain Leissègues altengernagy által irányított vonal mind az öt francia hajóját elfogták vagy megsemmisítették.A Sir John Thomas Duckworth admirális vezette Királyi Haditengerészet egyetlen hajót sem veszített, és kevesebb mint százan haltak meg, míg a franciák körülbelül 1500 embert veszítettek.A francia osztagnak csak egy része tudott elmenekülni.

A Francia Birodalom serege André Masséna marsall vezetésével Észak-Olaszországból a Nápolyi Királyságba vonult be, amely a IV. Ferdinánd király által irányított Franciaország elleni koalíció szövetségese.A nápolyi hadsereget Campo Tenesénél legyőzték, és gyorsan felbomlott.Az invázió végül sikerrel járt néhány kudarc ellenére, beleértve Gaeta elhúzódó ostromát, a brit maidai győzelmet és a parasztság makacs gerillaháborúját a franciák ellen.A teljes siker elkerülte a franciákat, mert Ferdinánd visszavonult szicíliai birtokára, ahol a Királyi Haditengerészet és a brit hadsereg helyőrsége védte.1806-ban Napóleon császár bátyját, Joseph Bonaparte-ot nevezte ki Dél-Olaszország uralkodására.

Gaeta erődvárost és nápolyi helyőrségét Hessen-Philippsthali Lajos vezetésével az André Masséna vezette francia császári hadtest ostromolta.Hosszan tartó védekezés után, amelynek során Hesse súlyosan megsebesült, Gaeta megadta magát, és helyőrségének nagylelkű feltételeket biztosított Massénától.

A nápolyi császári francia hadsereg két hadosztálya Jean Reynier vezetésével megtámadta a Roger de Damas vezette nápolyi királyi hadsereg bal szárnyát.Bár a védőket mezei erődítmények védték, a francia frontális támadás fordulattal kombinálva gyorsan túllépte az állást, és súlyos veszteségekkel verte meg a nápolyiakat.

A brit expedíciós haderő a napóleoni háborúk idején az olaszországi calabriai Maida városa mellett harcolt egy francia csapattal.John Stuart 5236 angol-szicíliai katonát vezetett a mintegy 5400 francia-olasz-lengyel csapat feletti győzelemre Jean Reynier francia tábornok parancsnoksága alatt, jelentős veszteségeket okozva, miközben viszonylag kevés veszteséget szenvedett el.

A Rajnai Konföderáció , más néven a Rajnai Konföderáció, más néven napóleoni Németország, a német kliens államok szövetsége volt, amelyet Napóleon parancsára hoztak létre néhány hónappal azután, hogy az austerlitzi csatában legyőzte Ausztriát és Oroszországot.Létrehozása nem sokkal később a Szent Római Birodalom felbomlását eredményezte.A Rajnai Konföderáció 1806-tól 1813-ig állt fenn.A konföderáció alapító tagjai a Római Birodalom német fejedelmei voltak.Később 19 másik személy csatlakozott hozzájuk, összesen több mint 15 millió alattvaló felett.Ez jelentős stratégiai előnyt biztosított a Francia Birodalomnak a keleti határán, mivel ütközőt biztosított Franciaország és a két legnagyobb német állam, Poroszország és Ausztria (amelyek jelentős nem német területeket is ellenőriztek) között.

A miletói csata Calabriában történt, amikor a szicíliai Bourbon királyság megpróbálta visszahódítani a kontinentális olaszországi, a Nápolyi Királyság néven ismert birtokait.A csata a francia csapatok győzelmével végződött Jean Reynier tábornok vezetésével.

Kulcsfontosságú leletek:A NapóleoniOlasz Királyság elnyeri Ausztriától Velencét , Isztriát és DalmáciátBajorország megnyeri TiroltWürttemberg megszerezte a Habsburg területeket SvábországbanNapóleon megalapítja a Holland Királyságot és a Berg NagyhercegségetA Szent Római Birodalom felbomlik, II. Ferenc Szent Római Császár címet hirdetiA Rajnai Konföderáció az egykori Szent Római Birodalom német hercegeiből alakult ki.