Harmadik pun háború

A háború végén Masinissa, Róma szövetségese, a mai Algéria és Tunézia területének nagy részét irányító bennszülött lakosság, a numidiánok messze leghatalmasabb uralkodója lett.A következő 50 év során többször is kihasználta, hogy Karthágó képtelen megvédeni birtokait.Valahányszor Karthágó jogorvoslatért vagy katonai akció megindításának engedélyezéséért kérte Rómát, Róma támogatta Masinissát, és visszautasította.Masinissa karthágói területek elfoglalásai és rajtaütései egyre kirívóbbá váltak.

I. e. 151-ben Karthágó nagy hadsereget állított fel a korábban nem feljegyzett karthágói hadvezér, Hasdrubal vezetésével, és a szerződés ellenére ellentámadásba lendült a numidiánusok ellen.A hadjárat az oroskopai csatában katasztrófával végződött, és a hadsereg megadta magát;ezt követően sok karthágóiat lemészároltak a numidiaiak.Hasdrubal Karthágóba szökött, ahol Róma kiengesztelésének kísérletében halálra ítélték.

Karthágó kifizette a Rómának járó kártalanítást, amelyet ötven évvel azelőtt, az első pun háború végén, ie 151-ben róttak ki, és gazdaságilag virágzott, de nem jelentett katonai fenyegetést Rómára.Mindazonáltal a római szenátusban már régóta létezett egy frakció, amely katonai fellépést kívánt indítani Karthágó ellen.A tiltott karthágói katonai akciót ürügyül felhasználva Róma büntetőexpedíciót kezdett előkészíteni.Karthágó nagykövetségei megpróbáltak tárgyalni Rómával, amely kitérően válaszolt.A nagy észak-afrikai kikötőváros, Utica, mintegy 55 km-re (34 mérföldre) északra Karthágótól, ie 149-ben átpártolt Rómába.Tudatában annak, hogy Utica kikötője nagyban megkönnyítené a Karthágó elleni bármilyen támadást, a Római Szenátus és Népgyűlés hadat üzent Karthágónak.

I.e. 149-ben egy nagy római hadsereg szállt partra Uticában, mindkét konzul alatt, Manius Manilius a hadsereg parancsnoka, Lucius Calpurnius Piso Caesoninus pedig a flottának.A karthágóiak továbbra is megpróbálták megnyugtatni Rómát, és követséget küldtek Uticába.A konzulok követelték, hogy adjanak át minden fegyvert, a karthágóiak pedig vonakodva meg is tették.A nagy konvojok hatalmas felszerelést vittek Karthágóból Uticába.A fennmaradt feljegyzések szerint ezek 200 000 páncélkészletet és 2 000 katapultot tartalmaztak.Hadihajóik mind Uticába hajóztak, és a kikötőben elégették őket.Miután Karthágót lefegyverezték, Censorinus további követelést intézett a karthágóiaktól, hogy hagyják el városukat, és helyezkedjenek át 16 km-re (10 mérföldre) a tengertől;Karthágó ekkor elpusztulna.A karthágóiak felhagytak a tárgyalásokkal, és városuk védelmére készültek.

Karthágó ostroma volt a Karthágó és Róma között vívott harmadik pun háború fő ütközete.Karthágó fővárosának, Karthágónak (Tunisztól kissé északkeletre) csaknem három évig tartó ostromából állt.I.e. 149-ben egy nagy római hadsereg szállt partra az észak-afrikai Uticában.A karthágóiak abban reménykedtek, hogy megnyugtatják a rómaiakat, de annak ellenére, hogy a karthágóiak átadták minden fegyverüket, a rómaiak igyekeztek ostromolni Karthágó városát.A római hadjárat Kr.e. 149-ben ismétlődő kudarcokat szenvedett, amelyeket csak Scipio Aemilianus, egy középrangú tiszt enyhített, aki többször is kitüntette magát.I.e. 148-ban egy új római parancsnok vette át a vezetést, és ugyanolyan rosszul járt.Az időszámításunk előtti 147-es év elején megrendezett római magisztrátusok évenkénti megválasztásakor Scipiót a közvélemény annyira támogatta, hogy a szokásos korhatárokat feloldották, hogy kinevezhessék Afrikában.Scipio mandátuma két karthágói sikerrel kezdődött, de megszigorította az ostromot, és megkezdte egy nagy vakond építését, hogy megakadályozza, hogy blokádfutókon keresztül az utánpótlás Karthágóba kerüljön.A karthágóiak részben újjáépítették flottájukat, és a rómaiak meglepetésére rendbe jött;határozatlan összefogás után a karthágóiak rosszul kezelték kivonulásukat, és sok hajót elveszítettek.A rómaiak ekkor egy nagy téglaépületet építettek a kikötő területén, amely uralta a városfalat.I.e. 146 tavaszán a rómaiak megindították utolsó támadásukat, és hét napon keresztül szisztematikusan elpusztították a várost és megölték lakóit;csak az utolsó napon ejtettek foglyokat – 50 000-et, akiket rabszolgának adtak el.A korábban karthágói területek Afrika római tartományává váltak, amelynek fővárosa Utica.Egy évszázad telt el, mire Karthágó helyét római várossá építették újjá.

A Tuniszi-tavi csata a karthágóiak és a Római Köztársaság között i.e. 149-ben vívott harmadik pun háború sorozata volt.Manius Manilius és Lucius Marcius Censorinus római konzulok, akik különálló erőket vezettek, több sikertelen kísérletet tettek Karthágó falainak áttörésére.Később a karthágóiak tűzhajókat indítottak útnak, amelyek elpusztították a római flotta nagy részét.Végül Censorinus visszatért Rómába, és Maniliust hagyta, hogy folytassa a harcot.

A rómaiak két új konzult választottak ie 148-ban, de közülük csak egyet küldtek Afrikába: Calpurnius Pisót;Lucius Hostilius Mancinus beosztottjaként a haditengerészetet vezényelte.Visszavonta Karthágó szoros ostromát egy lazább blokádig, és megpróbálta felszámolni a többi karthágói várost a környéken.Nem sikerült: Neapolis megadta magát, majd kirúgták, de Aspis kiállta a római hadsereg és a haditengerészet támadásait, míg Hippót eredménytelenül ostromolták.A Hippo karthágói hadjárata megsemmisítette a római ostromgépeket, aminek következtében megszakították a hadjáratot, és téli szállásra vonultak.Hasdrubal, aki már a karthágói tábori hadsereg élén állt, megdöntötte Karthágó polgári vezetését, és maga vette át a parancsnokságot.Karthágó Andriscussal, a macedón trónra pályázóval szövetkezett.Andriscus megszállta Római Macedóniát, legyőzött egy római sereget, magát VI. Fülöp királlyá koronáztatta, és kirobbantotta a negyedik macedón háborút.

Scipiót konzulnak választották, és egyedüli parancsnokságra nevezték ki Afrikában;általában a színházakat sorsolással osztották ki a két konzulnak.Megkapta a szokásos jogot arra, hogy elegendő embert vegyen be az ottani erők létszámának pótlásához, és szokatlan jogot kapott önkéntesek felvételére.Scipio visszaköltöztette a rómaiak főtáborát Karthágó közelébe, amelyet egy 8000 fős karthágói különítmény közelről megfigyelt.Szigorúbb fegyelmet követelő beszédet mondott, és elbocsátotta azokat a katonákat, akiket fegyelmezetlennek vagy rosszul motiváltnak tartott.Ezután sikeres éjszakai támadást vezetett, és 4000 emberrel betört a városba.A sötétben pánikba esett karthágói védők a kezdeti heves ellenállás után elmenekültek.Scipio úgy döntött, hogy álláspontja védhetetlen lesz, ha a karthágóiak nappali fényben újjászervezik magukat, ezért visszavonult.Hasdrubal, aki elborzadt a karthágói védelem összeomlásától, a római foglyokat halálra kínoztatta a falakon, a római hadsereg szeme láttára.Erősítette a karthágói polgárokban az ellenállási akaratot;innentől kezdve nem lehetett tárgyalási, sőt megadási lehetőség sem.A városi tanács néhány tagja elítélte tetteit, és Hasdrubal őket is megölte, és teljes mértékben átvette az irányítást a város felett.A megújított szoros ostrom elzárta a város szárazföldi bejutását, de a tenger felőli szigorú eltiltás lehetetlen volt a korabeli haditengerészeti technikával.A városba szállított élelmiszermennyiség miatt csalódott Scipio hatalmas vakondot épített, hogy blokádfutókon keresztül elzárja a kikötő hozzáférését.A karthágóiak válaszul új csatornát vágtak ki a kikötőjükből a tengerbe.Új flottát építettek, és amint a csatorna elkészült, a karthágóiak kihajóztak, meglepve a rómaiakat.

I.e. 147 nyarán, Karthágó ostroma idején a római flotta Lucius Hostilius Mancinus parancsnoksága alatt a tenger felől szorosan figyelte a várost.Hadihajóit ugyanabban az évben Scipio Aemilianus erői erősítették meg.A karthágóiaknak sikerült menekülési útvonalat találniuk a tengerhez, amelyet a római haditengerészet nem blokádolt hatékonyan, és tengerre bocsátották 50 triremből álló flottájukat és kisebb számú hajójukat, hogy szembeszálljanak a megszálló flottával.A karthágói kikötőn kívül harcba szálltak a római flottával, és kezdetben sikeresen visszaverték a római támadásokat hajóikra, súlyos veszteségeket okozva nekik.A csata előrehaladtával a karthágóiak úgy döntöttek, hogy visszatérnek a kikötőbe.A hadművelet során a karthágói flotta kisebb hajói elzárták a kikötő bejáratát, és nagyon közel kényszerítették a római hajókat a sekélyebb vizekre.A kisebb karthágói hajók közül sokat elsüllyesztettek, de hajnalban a többség sikeresen visszajutott a kikötőbe.A karthágói haditengerészet győzelme nem volt elég ahhoz, hogy megtörje a római haditengerészet blokádját.

A karthágói csatában elszenvedett római vereség után Scipio Aemilianus úgy döntött, hogy megsemmisíti a karthágói hadsereget Nepherisben, a fővárostól délre fekvő fellegvárban, ahol az előző évben a rómaiak vereséget szenvedtek az első neferisi csatában Hasdrubal, a Boeotarch ellen. .Kr.e. 147-ben a rómaiak blokád alá vették Karthágót, és gyakorlatilag megszakítottak minden utánpótlást, amelyet a neferiszi védőknek küldtek, akik védelmét a karthágói Diogenész irányította.Scipio körülvette a karthágói tábort, és arra kényszerítette őket, hogy jöjjenek ki és harcoljanak a kisebb római hadsereg ellen.A minden oldalról körülvéve a karthágóiak súlyos vereséget szenvedtek, és katonák ezreit veszítették el a csata során.A karthágói haderő maradékának többsége fogságba esett;csak 4000-nek sikerült elcsúsznia.Nepheris elfoglalása fordulópontot jelentett Karthágó védelmezőinek moráljában, amely néhány hónappal később megdől.

Scipio római parancsnoki pozícióját Afrikában egy évvel meghosszabbították ie 146-ban.Tavasszal teljes körű támadást indított a kikötő területéről, amely sikeresen áttörte a falakat.A rómaiak hat napon keresztül szisztematikusan végigjárták a város lakónegyedét, megöltek mindenkit, akivel találkoztak, és felgyújtották a mögöttük lévő épületeket.Az utolsó napon Scipio beleegyezett, hogy foglyokat fogadjon, kivéve a karthágói szolgálatban álló 900 római dezertőrt, akik tovább harcoltak Eshmoun templomától, és felgyújtották maguk körül, amikor már minden remény elszállt.] Ezen a ponton Hasdrubal megadta magát Scipiónak az ígéret alapján. életéről és szabadságáról.Hasdrubal felesége egy sáncról nézte, majd megáldotta Scipiót, megátkozta férjét, és gyermekeivel bement a templomba, hogy halálra égjen.

Róma elhatározta, hogy Karthágó városa romokban marad.A szenátus tízfős bizottságot küldött, Scipiót pedig további bontások elvégzésére utasította.Átkot helyeztek mindenkire, aki a jövőben megpróbálja újratelepíteni a helyszínt.A város egykori helyét ager publicusként, közterületként elkobozták.Scipio diadalát ünnepelt, és elvette az "Africanus" agnoment, akárcsak örökbefogadó nagyapja.Hasdrubal sorsa nem ismert, bár megadta magát az ígéretnek, hogy visszavonul egy olasz birtokra.A korábban karthágói területeket Róma annektálta, és Afrika római tartományává alakították át, fővárosa Uticával.A tartomány a gabona és más élelmiszerek fő forrásává vált.Azok a pun városok, amelyek Karthágó mellett álltak mindvégig, ager publicusként Rómától elszálltak, vagy – mint Bizerte esetében – elpusztultak.A túlélő városok megtarthatták hagyományos kormányzati rendszerük és kultúrájuk legalább elemeit.